Blog
Úgy kezdődött, hogy a párom ráakadt pakolás közben egy - a cégétől kapott - ajándékkártyára. Mire jó ez? -kérdeztem. Két éjszakás kirándulást finanszíroz európai szállodákba, meg 50€ kajautalványt.
Rákerestem a neten, találtunk egy közeli olasz szállodát akik elfogadják, gyorsan lefoglaltuk. Két hét múlva jött meg a neten a visszaigazolás.
Szerdán éjjel indultunk. Lellénél megálltunk kávézni, és vettem szlovén pályamatricát (4830Ft /heti). Az éj leple alatt átsuhantunk Szlovénián, reggel 7-kor átléptük az olasz határt. Ott már csak 50km út volt előttünk, és ezt már nemfizetős utakon terveztem megtenni, de Fernettitől elvesztettem a fonalat. A térkép köszönőviszonyban sem volt a táblákkal, kiírásokkal. Csak a megérzéseim és a cserkészösztön alapján találtam el Monfalconeig, onnan meg végig ki volt táblázva Grado.
8-kor már a szállodaparkolóba próbáltam a vasat beilleszteni. Nem volt könnyű, 20cm-es helyek voltak minden oldalon!
A Hotel Friuli egy egyszerű régi stílusú (70-es évek) de barátságos szálloda. Elkezdtem a 20 szavas olasz nyelvtudásommal bejelentkezni, a recepciós lány mosolygott, majd a végén közölte hogy nyugodtan beszélhetünk magyarul.
A fél személyzet magyar volt, mint később kiderült :)
A kisvároska csodálatos, lagúnákra épült mint Velence. Van két homokos strand, egyik fizetős, a másik kevésbé :)
Van rengeteg régi utcácska sikátorokkal, kis boltok, jó éttermek, csatorna halászhajókkal, olaszok, Alfák, és lazaság :) Minden autón van valami sérülés, horzsi, nyomás, ez-az.
Jókat ettünk, volt vino rosso, grappa, rákocskák, pizza, olasz fagyi.
Szombaton délután hazaindultunk, miután negyedórás izzadtságos munkával sikerült a - sirályszarral telepakolt - kocsit kivarázsolni a parkolóból. Ennyi ipszilonozást fél méteren még életemben nem csináltam.
De ennek ellenére megérte, ajánlom mindenkinek, 3-4 napra intenzív felfedezőtúrát ígér.
Néhány kép kedvcsinálónak:
Hochalpenstrasse...
...ezt mindenkinek látni kell!
43 km szerpentin, hatalmas szintkülönbségek, csodás táj, kiváló burkolat (ezen a mediterrán vidéken valahogy nem fagy fel), kiépített parkolók, kilátóhelyek, éttermek, shoppok. Ideális túra.
Ma "visszafelé", a déli végétől indulva tettük meg. Természetesen oda-vissza, mert a szállás is a déli végén volt.
1. kép: A déli kapu, 33 Euró egy futam. Szerencsére a szállással ingyenes belépőt kaptunk. Maga az élmény megér ennyit.
2. kép: valahol felfelé,
3. kép: a drótkötél pálya felső vége. Sajnos nem működött, mert éppen szünnap volt. Heiligenblut-ig megy,
4. kép: magyar motoros csoporttal futottunk össze, később többször is,
5. kép: 2.000 méter felett még lehet hógolyózni,
6. kép: valahol a Hochtor felé,
7. kép: a legmagasabb pont, Hochtor. 2.504 méterrel a tengerszint felett.
8. kép: valahol a két hágó között,
9. kép: a második hágó parkolója. 2.428 méteren,
10. kép: a legmagasabb úton elérhető pont, Edelweissspitze - 2.571 méter
11. kép: látkép az útról,
12. kép: egy kilátóban - valahol
Klímajavítás:
új Valeo kompresszor, klímatisztítása, klímatöltés
Motorolajfolyás az olajszűrőház és motorblokk között megszüntetve (O-gyűrűk cseréje).
Motorolajcsere (Mobil1)
A múltkori gyorsjavítást nem akartam tartósan meghagyni, ezért szereztem be az érdi 156 bontóból többek között ép előtét ellenállásokat is, így most ezekből került be egy.
A netről a létező összes információt begyűjtve, elearn-ből a színkódokat és a lábkiosztást kijegyzetelve, nekiláttam, hogy visszakössem a gyári BOSE erősítőt, meg a mélynyomót, ami valami furcsa okból kifolyólag egy csokival meg volt kerülve eddig. Rendeltem ebay-ről direkt az ISO csatiba való sarukat is, befészkeltem magam a csomagtartóba, hogy aztán másfél órányi görcsberándító törökülés után hangosan anyázhassak: NEM SZÓL!4!!!4!
Miután észrevettem, hogy a +12-es kontrollkábelt nem kötöttem rá a gyújtásra, egy kicsit fellélegeztem, hogy "na majd most NAGYON jó lesz", de nem lett utána sem. Hallottam ahogy bekapcsol az erősítő, de hiába tekergettem a hangerőt bármeddig, semmi nem jött ki belőle, amit hangnak neveznék. Aztán egyszer csak mégis, meg is lepődtem, sőt, teljesen korrektül szólt.
Mondom OK, akkor most leveszem a gyújtást, rádugom az antennakábelt is a fejegységre, és készen vagyunk (bár elég gyanús volt ez a hirtelen megjavulás). Na, azóta nem hallottam újra hangot, úgyhogy a BOSE erősítő a gardróbban pihen a mélynyomóval együtt, a csomagterem pedig 30 literrel nagyobb lett.
(Külföldi fórumokon sajnos számoltak már be többen is erről a jelenségről, állítólag ismert hibáról van szó, valami tranzisztor adja meg magát ezekben az erősítőkben, és ez produkálja ezeket a jeleket.)
208.500 km
Bal első csonkállvány csere, valamiért görbe volt az előző, ezzel most hibátlan a futóműve. Jobb hátsó kerékcsapágy szintén cserés volt, azzal se lesz gond többet. Kapott még új váltóolajat, biztos, ami biztos, de leeresztésnél derült ki, hogy ami benne volt, az is kb. új volt a színe alapján. Ezek azért mindig szívmelengető pillanatok, valószínűleg előttem is rendes gazdája volt :)
A következő művelet a teljes kuplungszett (kettőstömegű nem, annak valószínűleg kutya baja), és a flexicső cseréje (lyuk ott figyel rajta).
Az éjjel hatalmas vihar volt, de reggelre elvonult. Tehát elindultunk. A gond csak az volt, hogy egy idő után be kellett csukni a tetőt, mert utolértük a vihart. Veszprém előtt kiadós nyári záport kaptunk...
Aztán a Balcsi északi végét megkerülve, már vízmentes időben érkeztünk Siófokra, a szokásos közlekedési káoszba. Jó fél óráig araszoltunk az utolsó pár lámpán keresztül a helyszínre. Már évek óta ez van, nem értem miért nem tesznek semmit??? A kirándulókban - öten, pakkokkal a kocsiban - vajon milyen emléket hagy??
Szóval háromnegyed órás késéssel érkeztünk, már csak kint jutott hely.
A tali a szokásos volt, hamar elment az idő. Sok Cartárssal tudtam beszélgetni, több kocsit sikerült megnézni.
Az ellátás király volt. A szenyó, a Civas Regal, a pezsgő, az üdítők, a jégkrémek, a jeges sütik, a kávé, a pizza, a zene....
Szóval igazi mediterrán sziesztás hangulat.
Minderre jöttek az vetélkedők, és a tombola.
Aki nem érezte jól magát magára vessen...
Meg az is, aki nem jött el!
Hazafelé a Balcsit délről kerültük meg, jobb időt a fedetlen autózáshoz kívánni sem lehetett. Valahol a déli parton túlléptük a 163.000 km-t is.
