Blog
Ismét el jött a szokásos időszakos karbantartás ideje.Ami cseréltem
Motorolaj szűrővel
Levegőszűrő
Pollenszűrő
3440000 km
Már majdnem hazaértünk egy hosszabb út után, mikor átfordult a számláló.
Munka utáni levezetés gyanánt nekialltam rendberakni a motorteret.Kis festegetés , rozsdás csavarok cseréje,etc etc.Plusz a felső motortámasztót is cseréltem.
A gyári kormánybőr már elég kopottas és fényes volt, így a napokban kapott egy új bőrözést. Hogy passzoljon a kormányhoz a kézifékkar és a váltó szoknyai is megkapta ugyan azt a bőrt és cérnát.
A kormány annyiban változott, hogy kétoldalt félperforált lett és minden piros cérnával lett varrva. A felhasznált bőr egy Porsche gyári valódi nappabőr. Gyönyörű matt felület és finom puha. :) Rengedteget dobott az autó belső megjelenésén.
A váltókar mögötti nagy szilent picit már kopott volt, ezért cseréltem. Sajnos gyárit már nem találtam, csak Powerflexest. Viszont ezen nincs a kis kivágás két oldalt és az anyaga is keményebb. Elsőre picit pontosabbnak, keményebbnek tűnik vele a váltási érzet.
Vasárnapra adódott lehetőségem egy autózásra. Nem lehettem válogatós a vélhetően nagyobb forgalom és a beígért nagy meleg miatt sem. Inkább megyek. Kerékfújás, átnézés. Alá most nem tudtam menni. Az autónak jónak kell lennie.
Kicsit később mint szerettem volna, de ötkor sikerült elindulnom, még egy tankolás, aztán hajrá. Nagykőrös előtt ért a napfelkelte, legalább Törtel felé ez erdei szakaszon jobban látom a vadak mozgását. Láttam volna, ha szebben takarítottam volna le a szélvédőt, pont szembe sütött a felkelő Nap.
Egerig azt forgattam a fejemben vajon felmenjek-e a Bükkbe. Már két éve, hogy nem jártam arra. Lebeszéltem magam, mondván már akkor is sok helyen kellett a nyomvonalat kémlelni vezetés közben, azóta volt két enyhe tél, biztosan csalódást okozna. Szerencsére pont én kaptam pirost Szarvaskő felett az építkezésnél, úgyhogy a vonatozás végéről hirtelen első pozícióba kerültem. Mónosbélig tudtam is saját tempóban menni az új úton. Balatonnál most csak két kört mentem, hogy kicsit ráérezzek az autóra, de akkora az útmenti bozót, hogy szinte semmi rosszalkodásra nincs lehetőség.
Ózdon feltöltöttem a tankot és kieszeltem, hogy most kihagyom a határon túli gömöri dombokat és kanyarokat, Aggteleken keresztül megyek Rozsnyó irányába. Mindig tetszett a Kelemér-Zádorfalva út, nem bántam meg. Ragálynál elkapott a hév és ugyan nézzük meg a régi nagy kedvenc utacskát, a Ragály-Imola-Kánót. Aztán eszembe jutott, hogy az Aggtelek-Jósvafő is mennyire ennek az autónak való, hát hajrá.
Majd Hosszúszó, Pelsőc, Rozsnyó. A tankot megint feltöltöttem, irány a hegy. Krasznahorkaváraljáról fel a hágóra, aztán még egyszer, pompás kis út. Egyből Szomolnok után Stósz felé két versengő skodás került elém, hagytam hadd bosszantsák egymást, leálltam egy-két percre. Három hágó-Stósz részt mentem, megakaszás nélkül, nagyon jól jött ki a lépés, vasárnap dél volt. Sajnos van itt is elvétve egy-két kátyú, amire lehet haragudni, ha beletalál az ember, de messze az egyik legjobb szakasz, amit ismerek ehhez az autóhoz. Ahogy legutóbb is írtam, lehet - sőt kell is – a pedálokon lépkedni a sűrű váltások miatt. Marhára tetszik a pedáljáték, fékesgázfröccs, duplakuplung, ballábfék, mikor mi jön. Ezt az autót ilyen használatra gondolták annak idején a megalkotói. Van annyi ereje és fékje, hogy bőven élvezetes ilyen utakon menni vele. Kicsike, ügyes az úton, kezelni öröm, minden kézre áll, a hangja állati jó, a vékony gumik is adnak néha feladatot. Egyszóval a benzinvérűeknek készült.
Majd Szepesremete, Szepespatak. Ez egy jobbára nyílt terepen futó, kanyargós, dimbes-dombos út, itt sem lehet unatkozni. Forgalom alig volt egészen Szepespatakig, ahol megint vonatozáson találtam magam. Egy újabb építkezési lámpánál önként vállaltam a pirost, így Igló felé le a hegyről tudtam menni, de visszafordultam, mert hamar elfogytak a kanyarok. Visszafelé csak a 549-es útig volt forgalom, utána a szerpentines részen szinte Imrikfalváig tudtam jót menni. Az 533 ezen szakasza új, az 535 pedig egy őrület, ilyen tekervényes hullámvasutat, ahol az útfelület is domborúról homorúra tud váltani, ritkán tud autózni az ember.
Gyors felfrissülés a hűvös tóban Imrikfalván, hunytam egy negyed órát még, próbáltam feszesen tartani az ütemtervet, nem jó Jászapáti után gyertyafénnyel utazni.
Megint az örültet 535, majd Nyilas után le a hegyről. Egy autós kollégát udvariasan háromszor is utolértem, félperces megállások után, de nem értette a célzást, nem volt kedves elengedni, majd versenyzésbe kezdett volna. Menjél…A hegy lábánál visszafordultam, mentem még egy teljes oda-visszát, tisztán, saját tempóban, hát ez is egy kiemelt rész, azt kell mondjam.
Jól álltam az idővel, fél négy lehetett, akkor még forgattam a gondolatot, hogy Turcsok-Szirk, Rákos-Kövi beleférhet, de inkább Rozsnyó felé mentem. Mi lehet vajon a Bükkben?
Ózdra már alig lötyögött valami a tankban, kis szusszanás a benzinkútnál. Balatonnál egypár búcsúkanyar a csúszóson a hegy alján a belátható részen, aztán kikönyöklős vonatozás teljesen kifordított elefántfüllel Egerig, amit nem bántam, volt kanyar már bőven.
Szerencsére az időzítés tökéletes volt a Bükkben. Gondolom a csillagda hatkor bezárt, páran jöttek lefelé, de fel egészen a bükkszentkereszti elágazóig lehetett menni. Vissza szintén. Valóban, vannak már gyenge részek, de összességében nagy élmény volt, egyáltalán nem bántam meg.
A nap zárásaként óriási élmény volt, hogy még világosban nagyot tudtunk lépni egy Alfa 33 1.7-tel a Jászapáti-M4 közötti vonalon. Innen is üdv a kartársnak és a vele utazó kartársnőnek.
Ugyan nem sikerült még világosban hazaérni, de kilenc után nem sokkal befutottam. Nagy túra volt, tele autós gyöngyszem utakkal. Ez egy jó útvonal. Azt még nem értem, hogy tisztán egy órával kevesebbet ültem az autóban mint legutóbb, de szinte ugyanannyi a méter.
A járgány egy őrület, nem lehet megunni. Autózós autó, ennyi.
837km
41824km
A Zöld zöld háttérben Jósvafő felett
Stósz és a hágó után Szomolnok felé
Fékpor
Borsod és Heves határán Balaton felett a hágón
A Bükk lábánál
Bár a 17es Ducati Corse felnik remekül néznek ki a kocsin, vmi nagyobbat gondoltam rá. Elszalasztottam egy QV szettet, illetve sajnáltam (is) rá a pénzt, pedig jó vétel lett vna. Ekkoriban kezdtem szemet vetni a Leggera HLT-re, amire Németországból Miki barátom segitségével sikerült szert tennem. 8x18col, ET35, csak az osztókör 100as. Sebaj, van mozgókúposom. Nade az nem jó, mert a felnin túl kicsi a furat, nem fér be csak a tuner kerékcsavar... :)
Szóval kellett hozzá egy garnitúra abból is, amit csak 1 helyen lehet itthon kapni spline kulcsnyílással. Továbbá a gyári központositó gyűrűt is a Gt agyméretéhez kellett esztergáltatni. A látvány azonban kárpótol minden munkával töltött és elköltött forintért cserébe. Költséget nem hozom nyilvánosságra, akit érdekel, utánanéz ;)
A régi helyére egy front coolert szereltem. Asszem 550x180as méretű. A csövezés alu és szilikon. A cooler ki és belépő oldalán, valamint a leállitó szelepen a szivósornál vibráció ellenes csatlakozókat alkalmaztam. T-clamp bilincs 90%ban, kivéve ahol csak a gyári bilincsek fértek el. Turbó kilépő oldala nem végleges, mert majd vmikor felkerül a GTB2056.
Ha állandóan felkapcsolt fényszóróval közlekedsz, a halogén előbb, de a xenon is utóbb el fogja égetni a foncsort. Aztán este/éjjel meg majd nem fogsz látni vele. Nem volt katasztrofális a projektor foncsorjának állapota, de nem úgy tükrözte a fényt ahogy kéne. Szétszedtem a fényszórókat: előmelegités sütőben, majd plexi eltávolitás. Ezt követően komplett foncsor kiszedése a lámpatestből, mert csak úgy lehet a projektort kicsavarozni. Elvittem Gyömrőre, ahol kitűnő minőségben újra lett fémgőzölve. Visszacsavarozás, majd a plexi visszaragasztása Sika elasztomerrel.
Megint eltelt majdnem egy év, ideje volt megejteni a nagy Juliska szervizét. Kapta a szokásos Selenia 0W30 Digitek Pure Energy olajat, meg hozzá a levegő, pollen és olajszűrőt. A klíma is tisztítva lett.
Mivel pár hét múlva lesz 4 éves, tettünk egy sikeres műszaki vizsgát is. (30000 km.)