Blog
Végre eljött a nap,hogy ismét Pakson tegyük tiszteletünket.Most jövünk ötödször,olyan mintha hazatérnénk.Bár idén nem a jól bevált Duna Hotelban szálltunk meg,hanem koleszban,ami tökéletesen megfelelt a célnak,mivel a tervek szerint éjjel zuhanunk ágyba,akkor meg már bárhol jó.
Kezdi kinőni magát a paksi találkozó is,idén kétszer annyian gyűltünk össze,sokkal többen már nem férünk el a parkolóban.Odafelé úton természetesen esett az eső,mint szokott,hogy jól összebassza az előző napon lemosott autót de ezt már megszoktuk.Ellenben hideg volt a parkolóban,jófajta széllel karöltve,bár ez sokakat nem zavart,sőt egyesek nem átallottak pálinkát elővenni melegítés céljából.Én inkább estére tartogattam az energiát.
A tavalyi helyen volt ismét a buli,ami nem rossz,tekintve,hogy félreeső hely lévén nyugodtan el lehet engedni magunkat.
Szelepfedelek, pók, vezműszíj burkolatok szinterezése...ööö, nem egészen a sprinthez, inkább Zé barátunk 16V-s blokkjához...de nem tudtam máshová rakni.:)
Tegnap felkerültek a matricák a két hátsó ajtó üvegeire!
erre a talira is elvitt minket hibátlanul a kicsike : )
amugy a tali nagyon jo volt a hideg idö ellenére is, föleg a finom borocska után lett mégjobb a hangulat : )))
köszönet a szervezöknek : )
Sajnos nem tudtam az én autómmal menni a találkozóra a héten történtek miatt, de azért jelen voltam Willynek köszönhetően. Nagyon jó találkozó volt, nagyon jól éreztem magam. Hála és köszönet a szervezőknek! :-) Hazafelé Alfafeelinggel jöttem.
Az elmúlt hetekben gyakran felkerestem. Körbejártam, ellenőriztem hogy nem érintették-e illetlen kezek - szerencsére hagyták csendesen porosodni. Néha be is indítottam, a hat henger mindannyiszor elégedett morgással kelt életre. Azonban a kényszerpihenő nem tett jót neki. A kuplungpedál teljesen elengedte magát, a végére már sebességbe se lehetett rakni. És egy kisebb olajfolt is megjelent a motor alatt...
Ideje volt hát, hogy eljutassam valahogy a szervízbe. Felkészültem a vontatásra; de hát az sose jó móka - még műkődő motorral sem.
Letöröltem az ablakokat, beültem, indítottam, hagytam kicsit melegedeni. Tettem egy próbát a váltóval is, és... egy kisebb reccsenéssel bevette a kettest! Hát akkor nem vontatunk; nem nagy a távolság, a forgalom se nagy, kettesben vígan elmegyek odáig. El is indultunk. Ahogy melegedett a motor és a váltó, visszajöttek a fokozatok, szépen sorban lett hármasom, négyesem... A kuplungpedál majd' nyolc centis holtjátéka persze nem csökkent, de a szerkezet tökéletesen, reccsenésmentesen tett a dolgát. Számomra ez elég érthetetlen, de... végülis, mindegy.
Az egész autón lehetett érezni az állás hatását: a karosszéria helyezkedett: a lengéscsillapítók tiltakoztak, mint amikor reggel, ébredés után recsegnek az ember ízületei. De ahogy haladtunk a szervíz felé, a zajok csökkentek, és a kocsi kezdte visszanyerni régi formáját.
Az utolsó két kilométeren már újra önmaga volt. A motor járása is egyre simább lett, és... esküszöm, nagyon nagyon óvatosan kezeltem a pedált, hiszen ki tudja hogy a szíjjak, olaj, turbó hogy érzik magukat a hirtelen indulás hatására, de... de az autó éreztette, hogy ő már kész, szaladna újra, nyomjam csak le a gázpedált... kibírtam, nem engedtem a kísértésnek. Lesz még elég alkalom.
Összeírtam a listát, miket kell átnézni vagy javítani rajta. Hááát.. hát. Nem rövid. Remélem hogy ha ezen is túl leszünk, a költségek és az esetleges problémák nem fogják beárnyékolni az iránta újraéledő szeretemet.
Pont fél éve van nálam.
Ma kicseréltem a levegőszűrőt, gyári került bele.
Kicseréltem a pollenszűrőt is és fertőtlenítettem a klímát.
Tegnap megjártuk Paksot és a helyi alfások vendégszeretetét élveztük. Jólszervezett, családias hangulatú találkozó volt remek társasággal. A babgúlyás életem legfinomabb levese volt ;)
Képek: Paksi tali
13.000 km körül járunk. Megejtettük a második közös olajcserénket. Az óra most kb 91.000 körül áll. Selénia olaj került bele és persze az olajszűrő és a levegőszűrő is le lett cserélve. Köszönet érte Gerissimonak.
Szépen mutata AlfaCity matrica az alfin!
