Blog
Szombati napon el akartunk menni a piacra. Beült a család az autóba én pedig nyomtam a start gombot, de semmi. Rámérve az akkura 10 volt alatt volt a feszültsége, ami azért bosszantó, mert se nem állt hosszabb ideig és az akku sem volt öregebb, mint 2-3 év.
A Power Electic helyett rendeltem bele Exide premium 72 Ah-s akksit a ZS+U-tól.
Megérdemelt már egy polírozást.
Csillog-villog
Kis kitérővel hazaindultunk. Bő 500 km várt ránk.
Az útiterv most is változott, két hágót kihagytunk, mert az utcakép - hogy is mondjam - nem túl szép utat mutatott.
Egy huszast bedobtam a helyi benzinkútba, adott érte bő 10 liter benzint. Számításaim szerint bőven ki kell hogy tartson Ausztriáig.
Szóval két hágó következett mesébe illő tájjal:
1.790m Sella Ciampigotto
1.760m Sella di Razzo
Aztán elérkeztünk a Lago di Sàuris-ig. Itt utasítást kaptam hogy forduljak jobbra a duzzasztó gátra. (6.kép)
Innentől indult az igazi hegyi kaland. A gát egy hosszú egy sávos alagútba torkollt és innen gyakorlatilag hasonló szélességben folytatódott. Fel és le 16 km rengeteg szűk kanyarral az erdőben.
A hegytetőn előtt egy kemping-szálloda-étterem kombó 1.417méteren, a Rifugio Tita Piaz , ahol ittunk egy igazi olasz kávét. (10.kép) A kanál feléig nem ér, a hozzá adott cukor fel se tud oldódni benne, de olyan koffeinbomba hogy pezseg a nyelvemen, majd Tarvisio-ig egyet se pislantottam :-)
Ilyet más országban nem kapsz. Itt alap ital és mint itt is, szinte mindenhol 1,30€.
Nem messze ott a hágó: 1.428m Pura-Pass
Lefelé is hasonlóan kalandos az út. Gyakorlatilag autóval csak az étteremnél találkoztunk, ja meg egyel a hágón.
Mint idefelé most is elkerültük az autópályát de most bementünk Tarvisioba.
Egy jó ebéd (11.kép) és egy újabb olasz eszpresszó után haza indultunk.
Ausztriába átérve Villachban tankoltunk. (Titkos tipp a kút - közel a pályához és jóval olcsóbb a pálya benzinkútjainál.) Meglepődtem hogy "csak" 1,459€ a benzin, tele is töltöttük PHuBi hasát.
A magyar határon értük el a 110.000 km-t.
Innen még 62 km várt ránk hazáig.
Kaptam a barátomtól egy feszitot, és egy gőrgőt,egy jó szìjat.
Vettem meg szabadonfutót, kicserelni öcsém segített.
Klíma hűtő csere megtortent. Az eredmény tökéletes.
Ezt a bejegyzést tuning és extra kategóriába soroltam, mert remélem sikerül a gyári kacathoz képest egy jobb hátsó féket összerakni. Nem szerettem volna arra pénzt költeni, hogy az autót vizsgálgassák. Egy óra márkaszervizes rezsióradíjból pont megvan egy szett új hátsó fékbetét. Ha Budapestig kell menni ezért, akkor majdcsak a tárcsák ára is.
Fórum olvasás, Tarox-szal levelezés után valami ilyesmi körvonalazódik:
1. A tárcsa anyaga legyen jó. Mind ugyanaz a szürkeöntvény elvben, gyakorlatilag vannak különbségek, és a gyártás, hőkezelés (ha van) milyensége is számít.
2. Mivel a túlmelegedés a valószínű diagnózis, semmiképp nem kerül fel újra ATE tárcsa, és ha lehet a hőelvezetésen javítsunk.
A sok opció végigpörgetése után a Rotinger mart tárcsa és gyári betét kombinációra voksoltam. A Rotinger anyagára jó visszajelzéseket találtam, nem kopik, nem ég meg. Sima tárcsa párti voltam, azonban a Tarox-tól kifejezetten javasolták valamiféle hűtési megoldás választását. Hogy miért a mart?
A fúrt tárcsák fő funkciója anno az azbesztes betétek súrlódásakor keletkezett gáz elvezetése volt. A mai betét anyagok már nem képeznek ilyen gázokat. Továbbra is van hűtőhatás, de az a mart esetén is.
A fúrt tárcsákat lényegében ipari oszlopos fúrón készítették eredetileg. A gyártástechnológiája egyszerű. Ugyanakkor nagyon megbontja az anyag integritását, hamarabb vetemedik, reped a furatoknál magas hőterhelésre.
Ezzel szemben a mart tárcsa kevésbé hajlamos a repedésre.
A betéteket a tárcsa bemarásai teljes felületen mint egy penge simítják. Így remélem egy kis plusz betétkopás árán az egész rendszer egyenletesebben kopik, és összességében tartósabb lesz.
Történt hogy tavasszal már nem csak furán néztek ki a hátsó féktárcsák, hanem egyre határozottabban morgott a fék 100km/h fölötti tempóról lassításkor. Ezt jeleztem is a 3 éves szervizen, ugye eddig tart a teljeskörű garanciám, gondoltam 30e km-nél teljesen nem normális egy ilyen jelenség a fékrendszerben. Gondoltam én. Ehhez képest a szerviz részéről annyival lett elintézve, hogy "ezek ilyenek" és hogy ennyi km-nél már nem engedélyezi az Alfa Romeo a garanciális javításokat a fékrendszerben. Sem vizsgálat, sem semmi nem történt az ügyben, összesen három helyről utasítottak el. Egy garanciális autón biztonsági berendezés hibáját jeleztem, és teljes süket fülekre talált, a kereket se vették le. Nyíregyházán jelezték, hogy foglalkoztak volna vele, márkaszervizes rezsióradíjon. Számomra ez így vaskos csalódás. Azért ruháztam be egy új autóra, hogy ne legyen vele gondom. Beülök, megyek. Nem ez történt, sőt a helyzet az, hogy idén nem tudtam elmenni egy Transzfogaras túrára, mert nem mertem rizikózni rossz fékekkel. Hogy fordulhat elő egy 32e km-t futott autónál ilyen? Nagyon bosszantó, ahogyan az Alfa Romeo Customer care szakszerűtlen, buta elutasító válasza is.
Összesen három féle diagnózist kaptam a hibára. Egy helyen sem vették le a kereket, és egyetlen helyen nézték meg a tárcsák belső oldalát.
1. Ez mind ilyen. (márkaszerviz)
2. Nem használom "elég bohóc" módon, így a hátsó fék alig üzemel, ezért rozsdásodik. Amúgy mind ilyen. (márkaszerviz)
3. Teljesen elkopott elöl-hátul minden, teljes fékgenerál (fék szakszerviz)
4. "Gyuri neked megégett a tárcsád. De miért csak a hátsó?" (BMW szakszerviz, ismerősök)
A teljes elkopásról annyit, hogy mindent megmértünk rajta, kb 70%-os állapotú volna a fékrendszer, nagyon messze a kopáshatároktól. Vagyis a fékszerviz is csak pénzt akart rólam gyorsan akasztani, nem a problémát megoldani.
A konklúzió?
Az az, hogy egy biztonsági berendezés hibájával garanciaidőn belül magamra maradtam. Plusz poén: egy Alfa Romeon a helyes diagnózist valószínűleg egy BMW szerviz volt képes megállapítani, minden jel arra mutat hogy nekik van igazuk.
Az eredeti menetrend sajnos nem volt tartható (1.kép).
A "szokásos" bicikliverseny miatt a Pordoi hágó le volt zárva így a Feidia felé kerültünk. Az idén direkt a google navigációval mentem mert az hisztérikusan minden változtatásnál és indulásnál újra tervez (net nélkül nem is hajlandó elindulni, de erről később). Ellenben a mindenttudó alkalmazás erről a lezárásról nem tudott, úgyhogy bekaphatja...
Sajnos a képek csak töredékét adják vissza a tényleges látványnak, ezt látni kell!
Még szomorúbb hogy a kamera tegnap megadta magát és ma nem sikerült rögzíteni az utat pedig jó lett volna esténként végignézni mint ahogy a 2022-es felvételeket a francia Alpokból.
Az időjárásra nem lehetett panasz, végig sütött nap, sokat lehetett nyitott tetővel menni és élvezni azt amire ezt az autót kitalálták...
Egy ilyen kör mindenért kárpótol.
A szállásra visszatérve már nem pizzára fájt a fogunk, hanem "hagyományos" kajákra. Sajnos nem a tavalyi ízeket kaptuk az ételek terén. A kaja nem volt rossz, de mostani ízvilág nem a mi ízvilágunk volt...
Mint amikor csak extra száraz bort kapsz pedig te pedig a félédeset szereted.
Az útvonal a koordinátákkal:
1530m Passo Cibiana - Hágó - Bm 46.37468, 12.26158
1601m Passo Duran - Hágó -Bm 46.32357161786829, 12.095334171961957
1299m Forcella Aurine - Hágó -Bm 46.23672, 11.97362
1369m Passo Cereda - Hágó -Bm 46.19283, 11.90409
X1987m Passo Rolle - Hágó - Bm 46.297626691145545, 11.78884657185488
X2032m Passo di Valles - Hágó -Bm 46.33861, 11.80055
1918m Passo San Pellegrino - Hágó -Fm 46.37848358739629,11.796631675441938
X2057m Passo Fedaia - Hágó -BmFÁ
X2105m Passo di Falzarego - Hágó -BmFÁ 46.51891, 12.00868
X2192m Valparolapass - Hágó -Bm 46.52505, 11.99752
X2055m Col Gallina (Strada Passo Falzarego) - Hágó -Bm 46.52037, 12.01872
Eredetileg úgy volt hogy pénteken meló után tudunk indulni, aztán sikerült szabaddá tennünk magunkat péntekre.
Így esett hogy a tervezett nagy rohanásból egy laza kabriós nap lett.
Reggel hétkor már gurultunk.
Az első megálló (46.65886061896746, 13.901735791018922) Ausztriában volt: Kanzelbahn (3.kép)
A tetőre nem mentünk fel, csak az 1.440m-es köztes pontra ahol megebédeltünk.
Tarvisio felé mentünk, de mivel nem volt sürgős nem az autópályát választottuk hanem az országutat. Csodálatos táj, idilli falvak és az autópálya hídjainak alulnézete várt ránk. Aki teheti egyszer próbálja ki!
Két hágó jött, ahol már tavaly a két Spideres túrán is jártunk:
- 864m Sella Corso
- 1.298m Passo della Mauria
Az út vége felé Pieve di Cadore-ban álltunk meg és megnéztünk Tiziano szülőházát (46.428244, 12.375318), a híres Madonna festményét a templomban és ettünk egy olasz fagyit, ami ahogy illik egyszerűsége ellenére nagyon finom volt.
Fél 6 körül érkeztünk a tavalyi szállásra (10.kép)
A tavalyi emlékek alapján nagyon jó konyhája van, így megvacsoráztunk. Biztos ami biztos alapon pizzáztunk. Nos nem csalódtunk, a desszertekben meg főleg nem.
A 11. képen a "light" fantázianevű pizzájuk :-)
Mellé a helyi fehérbort kóstoltuk meg ami szintén hozta az elvárt szintet.
Tele hassal és tele várakozással térünk nyugovóra.
Egy picit elkezdtek csíkozni már a 2 éve cserélt Valeo első ablaktörlő lapátok, így ma lecsereltem őket Bosch AeroTwin A187S-re őket.