Blog
Szóval az van, hogy több, mint egy hét után - az aksi szükségszerű feltöltését követően - ma helyet foglaltam benne, beindítottam, majd az egy pillanat alatt beröffenő MOTOR hidegen is gyönyörű surrogása, a hátsó dob lúdbőröztető dorombolása alatt, a fűtött ülésben, mely a PONT tökéletes méretű utastérben leledzik... szóval... Elöntöttek az érzések, mely gondolatokat szült hideg, de gyorsan melegedő arcbőröm mögötti térben. Ilyeneket, hogy: húzná néhai Rudolf Diesel bá a f.....a a remek találmányát, vagy dugná azok ülepébe, akik elhitették a világgal (és velem is), hogy ez JÓ nekünk közlekedni..., hogy hiányzik a bánatnak a kelletlen jéghideg kerregés, a nehezen melegedő, az ilyen időben túl sokáig tartó szánalmas didergő érzés odabent, az enteriőrben. Mivel GYORSAN áramlott be a meleg ájer, még több dilemma cikázását indukálta hamarosan nem kis méretű fejemben, ilyesmiket, hogy: 2000 ccm. alatt egyáltalán nevezhető-e AUTÓNAK bármi? Mifaxért kerül ennyibe a benzin, az átírás, az adó?! Miért nem adatik meg jóval több embernek, hogy megtudja, érezze, MI A JÓ?
... fentiek ideje alatt még mindig "P" állásban, álló helyzetben dorombolt a nagyvad. Gomb benyom, áthúzom "D"-be, és... A helyzet ettől még drasztikusabbá vált nyakam ékében, nem átallottam hangosan kimondani önnön magamnak: ehhez képest minden egyéb Alfa tényleg alsó kategória (értsd nyugodtan: sz.r), qrvára nem egy kávéház egy ilyen nagyvaddal. Egy GT SEM. Nagyon nem...
Mivel árulom, és vélhetően előbb-utóbb el is adom a bellát, muszáj volt kiírnom magamból kelletlenül és kéretlenül az előbbieket. Itt és most elnézést kérek, ha túl sovinisztának, becsmérlőnek, vagy egyéb negatív értéket hordónak tűnik néhányatok számára fenti szösszenetem, de tényleg így érzem - ennyire jó egy JÓ 166 V6. Igen, a V6, az 5 hengeres JTD sem rossz, de a fentebb leírtak miatt ugye... Akiben van affinitás, és lehetősége van rá - javaslom - ne eméssze magát, próbálja ki. Amíg még megteheti, amíg nem végez az enyészet a típus jelentős részével...
Azt hiszem, végleg "megtértem"; még ha soha többet nem lesz ilyen vasam ekkora motorral, akkor is: empirikus úton volt hozzá szerencsém. Köszönöm a sorsnak.
Így estére lenyugodtam, helyre állt a rend bennem. V6 leparkolva, holnaptól ismét a szép GT-vel kerregünk tovább... csak azért, mert OLCSÓBB a közlekedés vele.
Délutánra behalt a riasztó. Bezár, aztán vinnyog. Néha kinyitja az ajtót bezárás után közvetlenül. Éljen!
Másnap reggel kiderült a probléma oka... nem volt bezárva rendesen a csomagtartó...
Megtisztult a technika, hogy szép képekkel tehessük fel a hahura. :(
Kicseréltem a megrepedt nem tudom milyen nevű csövet. A felső részén egy kisebb repedés volt látható, de kiszedve látszott, hogy alul egy sokkal nagyobb részen van szétszakadva. Nem is nagyon akart menni. Most jó.
Észrevettem, hogy megkajálta szinte az összes olajat, pedig nemrég volt szelepfedél tömítés csere is.
Nyári le, téli fel.
Kanyarban kerregett, a féltengely csuklóra gyanakodtam. Kicseréltettem.
Kanyarban kerreg.
Páros év decembere: vizsga. Igazából különösebb felkészülés nélkül simán átment a gép (persze a sötétebb hátsó ablakok miatt volt egy kis egyezkedés...). Vizsga előtt kicserélték a bal első lengőkart, mert az már amúgy is ramaty állapotban volt.
Az autó pillanatokon belül 21 éves lesz, minden jogi környezet szerint nagykorú, és most licencet kapott a felnőtt éleének első két évére. Hajrá!
A Top Gear szerint a világ legjobb szerpentinje is sorra került ma. Adás első és a második fele. Nos, mi a másik irányban másztuk meg, Stelvio-ból indulva, Bormio felé.
A képek magukért beszélnek:
1 - Itt kezdődik. Stelvio Olaszország
2 - Az első szakasz egy völgyben fut a patak mellett, az egyre jobban elénk táruló hegyek látványa lenyűgöző.
3 - Aztán elindulunk felfelé. Ilyen kanyarból van több tucatnyi. Szerencsére a kanyarok külső ívén elég sok megállási lehetőség van, lehet gyönyörködni a tájban.
4 - Az út utolsó szakasza, balra fent a hágó
5 - Az utolsó megálló a csúcs előtt. Itt még hó is van (Megemlíteném, hogy július 12-ét írunk, a nyár közepe!)
6 - 7 - 8 - A hágó, 2.760 méterrel a tengerszint felett. A levegő ritka, nagyon jól érezni.
9 - A túlsó oldalon lefelé egy I. vh-s emlékművet találtam
10 - 11 - 12 - A lefelé vezető út ha lehet még szebb, mert látni a tájat.
Az út nagy részét sikerült videón is megörökíteni, de a menetszél zaja elnyomja a motorhangot. Még így is élmény esténként visszanézni. A Pók a kanyarok előtt szinte kérte a dupla kuplungos visszaváltást. Hátborzongatóan szépen szól a motor, nincs az a kormos, ami ezt tudja...
Életem egyik legszebb útja volt, egy ilyen nyitott tetejű autókázás kárpótol minden szereléssel töltött percért.
A harmadik nap 210 km-en csak az élményautózásról szólt. Tettünk egy kört az osztrák-olasz-svájci hármas határban. A nap, a csúcs, a Stelvio hágó nélkül:
1 - 2 - Templom és egy komplett falu is a tóban: Campanile nel Lago di Resia
3 - Völgyzárógát Vinschgau-nál, ami felduzzasztotta a vizet, ami aztán elnyelte a falut.
4 - Kolostor - Benediktinerstift Marienberg
5 - Egy bunker a II. vh-ból
Most jön a Stelvio hágó, de az egy külön történet...
6 - Egy újabb hágó, ami egyben vám szabad terület. 1 azaz egy euró volt a benzin literje. Kár, hogy szinte tele tankkal érkeztem.
7 - 8 - 9 - Livigno, völgyzáró gát, ami 138 méter magas
10 - 11 - Alagút, ami Svájcba vezet. 2,6 (!) méter széles, egy nyomon járható, 3,6 km hosszú.
12 - vissza Ausztriába
A második nap is Ausztriát jártuk. (kb. 250 km) Az ország közepétől mentünk a délnyugati csücsökbe. Ízelítő:
1 - 4 - Kora délelőtt a hegyekben, itt sajna erősen csepergett az eső, így fedett fővel kellett menni.
5 - Itt készül a Swarovski kristály, már másodszor nézzük meg. Nagyon látványos.
6 - Innsbruck, állatkert. Nincs benne semmi különös, egyszerűen jól van megcsinálva. Mindent látni.
7 - 8 - Az út délutáni része napsütésben telt
9 - Szállás Naudersben
