Blog
idén is egy
ez is beépült az életembe annyi szent.
minden évben hivatalos vagyok egy esküvőre és eddig mindegyikre el is mentem... valahogy mindegyik hatalmasra sikerül és mindegyiken iszonyúan jól érzem magam
egyszóval, imádom az esküvőket a lagzikat
persze nálam a házasság mint lehetőség vagy bármiféle más eset; például felhívás intézkedésre a saját életemben, elindulni valami olyasmi felé hogy házasodnom kell vagy valami - hát egyáltalán nem merül fel.
abszolút házasságpárti vagyok meg minden
van igazi
ebben hiszek csak igazán..szóval nincs probléma, mert azt hiszem mindig mindennek ez a megoldása, csak ez lehet igazán a megoldása
volt igazi
na de elkalandozás helyett a tények..:
nagyon sok sör. a nagyon sok kaja. iszonyú csúszások a térben. igazi dob, igazi gitár, igazi, igazi hangszerek. aztán pálinka. megbillenő realizmus. szoknyák. és a fények is nagyon. a kis huzat, és a rettentő meleg. csíkos az ötvenes évekből meg mellé kockás is. meglibbenő szoknyák. barátok. barátok tömege. és végül visszafelé...
és hazafelé az évben először Balaton. a másik karizmatikus hely a parton
mindenesetre nagyon jó volt azt hiszem tényleg minden, szóval jövőre mennem kell
csak legyen nagyon nagyon messze itthonról
kocsival akarok menni
Azt hiszem ma reggel kicsit összeszakadt a világ. Összetört egy álom. Bár nem tudom milyen álom az, ami úgy törik, mintha egy megunt és feleslegessé vált porcelánbábu zúzódna szét a betonon. Nyár van. Az iszonyú hosszú és megalázó tavasz múlik el pillanatról pillanatra, és hagyja itt a nyarat cserébe. Csak tudjam túlélni ezt a látszólag értelmes de mindenképp szükségszerű cserét. Már nem is az a kérdés mennyire mélyen tud égetni a fájdalom, mennyi apró véres szilánkká tört szét az érzés nekicsapódva a durva és öreg téglafalnak, hanem az, lesz e az életben valaki aki összerakja, vagy ezt is nekem kell orvosolni.
Mesélnem kell. A kedves olvasó majd biztosan elcsodálkozik mennyire egyszerű elgondolás különböző elvek és meggyőződések szerint élni ebben a színes, de mégis haldokló világban. De csak elgondolni egyszerű. Amikor már minden az ellen szól amit szentül hiszel, akkor kell még egyszer az elvek mellé állni, hogy végleg pokollá tedd a saját életed. Mesélnem kell, mert az ember tud annyira messze kerülni magától, hogy talán már el sem hiszi, hogy amit gondol az a valóságban is létezik.
Tényleg, a háborítatlan életet élők örökre boldogok maradnak??…
Motoralkatrészek felkorongozást követő galvanizálása, arany színnel. Ki mondaná meg, hogy ezek majdnem 30 éves, szanaszét rozsdált tárcsák voltak???:)
Na ezért haladok ilyen marha lassan ezzel a projekttel, most már legalább a noszogatók is látják!:)
Cserébe a vas összes, legapróbb porcikája így fog kinézni, mint ezek az ékszíjtárcsák.
CÍMKE; FELHŐ? Mégis miért?
Első bejegyzésemkor erre a két szóra és kérdőjelre ugyan felfigyeltem, de egy legyintéssel elintéztem, hisz még az is kérdéses volt, hogy írok-e újabbat, így nem éreztem át az erejüket. Mostanra azonban elkaptam a szikrát, értem és tudom, hogy milyen az, ha van egy kicsi felhő, amit növelni lehet, mit lehet...kell.
Szóljon ez a bejegyzés hát a blogfelhőkhöz!
Mégis miről? Sokat gondolkodtam, hisz a fényképezős témát kimerítettem.
Autóm mosását nem említem, bár megteszem minden héten, így nekem ez legalább annyira egyértelmű, mint, hogy beülök bal egybe, elfordítom a kulcsot, megtalálom az egyest, s már indulok is...erről sem írok esténként.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy nem, vagy csak ritkán adom át másnak ezt a munkát, /még mindig az autómosás/ s háááát a többi blogot olvasva, rájöttem, hogy megkímélem magam nagyon sok mindentől.
Lássuk csak.
Nem kell figyelnem, hogy a „megbízott autómosó emberek” mégis hány percig dolgoznak kívül-belül a járgányomon.
Nem kell figyelnem azt sem, hogy a szivacs, amivel mossák a drágaságomat, hányszor lett kiöblítve, s vajon azt a spongyát kicsavarják-e háromszor, vagy csak kétszer.
Nem kell figyelnem továbbá arra, hogy vajon a felnit jobbról-balra, vagy balról-jobbra tisztícccccsák, hogy ugyanabból a vödörből, ugyanazzal a szivacsossal, amivel az előbb még az autó jobb oldalát.
S ne adja, tényleg ne adja Isten, de a legrosszabb, ami történhet öblítettek-e ismét...
Legalább nem vonom fel a szemöldököm, hogy használnak-e bogároldót (itt ugye egyből felmerül a kérdés, hogy mégis milyen lehet az az oldószer /árthat-e az autóm orrának) vagy mégis mekkora erővel sikálják meg a szentem védőréteggel bevont pofiját.
Legalább nem izzadok tíz percen át az idegességtől, hogy mi történik ha belső tisztítást is kérek, s nem én magam törölgetek, porszívózók, fényesítek.
Előfordulhat például, hogy a pohártartóból kiejti az üdítősüveget a szakember, ami bár nem borul, nem ömlik, de a helyére, biza vissza NEM teszi ...újabb hajfestésre kellene időpontot kérnem...Nem ér annyit az egész.
Kérem szépen, kinek van szüksége ilyen idegtépő 25 percre?
Inkább a jól bevált benzinkút porszívóját hallgatva, bamba, bámulós offvezető tekintetek kereszttüzében előszedem az autóápolási- kozmetikai cukitáskámat a benne lévő 10 különböző flakon tisztítóápolóoldófényesítőszerrel; szivaccsal; ronggyal és papírtörlővel, majd hozzálátok.
Hozzálátok, legyen tél vagy nyár.
Már tavaly, ideköltözésemkor kiderült, hogy amerre most lakom, egy extrakicsi keletbajor "városban" nem túl autóbarát a környék. Sok nyest lakik ugyanis errefelé. Ez pedig nem a nyugodt éjszakák záloga az autóját családtagként szerető embereknek, mint én is. Ugyanis alapesetben a motortérben puszítanak. Ez főleg a vízcsövek rendszeres elrágását, és benzines autóknál a gyertyakábelek szétmarcangolását jelenti. Védekezni lehet, de nem egyszerű. Ugyanis a nyest nagyon intelligens és kitartó állat. A lényeg, hogy az illatoldalról tett próbálkozások általában csak bizonyos ideig hatnak, mivel a nyest megszokja a szagokat (WC illatosító), vagy rájön, hogy hiába a kutyaszag nincs is a közelben kutya. Jóval hatásosabb az ultrahangos nyestriasztó beszerelése a motortérbe. Egyes típusokra elektródák is köthetőek, melyre 150-300 Volt feszültség jut. Ezt már kimondottan nem szereti a nyest. (Nem halálos az áramütés.) A motortérbe bejutás megnehezítése nálam csak részleges eredménnyel járt. Bejutni talán már nem akar (kopp kopp). Vagyis nem alulról. Minden külső műanyag alkatrészt megkarcol ugyanis. És amíg oda eljut addig pedig a karosszériaelemeket és az ablakokat. Ez a helyzet az én autómnál is. Talán a karcok egy része eltűnik egy polírozással...
Amíg pedig egy "rézszálakkal szőtt" takaró nem készül el, csak reménykedem, hogy az átmeneti elektródák okozta sokk egy időre elvette a kedvét.
Sajnos a felállított nyestcsapdába nem nagyon akaródzik bemennie. Más csalikkal fogok próbálkozni. Állítólag a füstöltszalonnát nagyon kedveli... És azt is mondják a tapasztalt nyestvadászok, hogy ha sikerül egyet megfogni, érdemes fájdalmasan elküldeni az örök nyestmezőkre. Ugyanis a sikítása eltántorítja a többi barátját... (Ez a dolog mondjuk elég távol áll tőlem. Vszínüleg csak kompromisszumosan hajtanám végre, egy messzi erdőbe való deportálása előtt...)
Akit bővebben érdekelnek a védekezési formák, írjon, én már majdnem mindent kipróbáltam...
Jó védelemnek számít természetesen egy nagyobb macska, vagy kutya. És persze a legjobb egy garázs...
Ma megtörtént a kerékagy csapágy cseréje végre,jobb oldalon hátul.Viszonylag egyszerü volt.
a tegnapi nappal sajnálatos módon, méretváltás és a garázsban az 1négyzetmérerre jutó felnik számának nagysága miatt, megváltam szeretett 14"os Zender alufelnimtől, melyek Igor kartársat boldogítják, autóját pedig szépítik a jövőben.
Visszatérve Kaposújlakról, immáron a már régóta dédelgetett kígyó matricák mellé még egy Amorés rendszámtáblakerettel is gazdagodva, levonultam a garázsba, és nekiálltam az én kicsikém feldíszítésének.:) Így felkerültek végre a kígyók az indexlámpák fölé, és felcsavaroztam előlre és hátulra is az Alfa Amorés rendszámtáblakereteket.
Mivel az autó nem egészen 85 000 km-rel került hozzám, és mivel az első hónapokban nem is igazán volt használva, így csak októberben jutottam el odáig, hogy 85 000 km-nél megtörténjék az első motorolajcsere is. Mivel édesapámra bíztam a motorolaj vásárlását, természetesen nem Seleniat vett. Így járás. Úgyhogy most Castrol van a kicsikében. Következő olajcsere 95 000 km-nél.:)
Szerettem volna kiállni a garázsból, de legnagyobb rémületemre, nem indult az autó. Aztán persze pár pillanat alatt összeraktam a képet. Amikor utoljára beálltam vele a garázsba, még pakolgattam a kocsiban, majd kiszállva égve felejtettem a belső világítást. Mivel a garázsban is égett a mozgásérzékelős lámpa, amikor kimentem onnan - hagyva, hogy az majd magától lekapcsolódjon pár perc után - fel sem tűnt, hogy a kocsiban is ég a világítás. Ez önmagában ugye nem lenne még olyan nagy baj, ha nem épp ekkor utazok el egy hétre - a kocsi nélkül. Ennyi ideig pedig még a legjobb aksi sem bírja.:))) Ezt követően az aksi fel lett töltve és azóta sincs vele semmi baj.:)