Blog
A kipufogó utolsó harmada megadta magát, így szükség volt egy cserére.. csövecske két dobbal.
Ezen kívül a fékbetétek is csereérettek lettek hátul, így kapott egy új szetett a kicsike :-)
A kocsi elkészült, bakokról lekerült, áramtalanító kapcsoló ON helyzetbe, kulcs a helyére és elfordít....
....több mint 3 azaz három hónapi állás után talán ha ötször körbefordult a főtengely és jár a motor!
Km óra állása: 137.090
Pár percnyi alapjáratozás és több mint 4 hónapnyi egy helyben álldogálás után kigurultunk a garázsból, és kocsikáztunk vagy 20 km-t. Minden működik, a féket még egyszer légteleníteni kell, a fékpofáknak össze kell kopni, de a HANG amit 5ezer felett ad a motor, az csodás.
Megérte a rengeteg idő, amit eddig rááldoztam. :-)
Kép az nincs, mert elhagyta magát az akku a fényképezőben-
...a hiányzó alkatrész. Szóval hála minden Alfák alkatrész kereskedőjének megérkezett a jobb hátsó ABS jeladó.
Amilyen gyorsan csak tudtam beraktam. Kész az autó :-))))
Megvan az új akku. Két év garancia van rá, remélem többet fog kibírni.
Beszereltem, ha pár mm-el szélesebb nem fért volna be. Így elég volt egy kicsit a felfogató furaton reszelni és belement a csavar a helyére.
Még mindig nem indítottam be, majd ha nem lesz bakon...
November 27-óta nem forgott a motor. :-((
Már hónapok óta itt áll a tetőhöz szükséges impregnálószer, amit még decemberben kaptam KGBMAN Cartárstól, ma elérkezettnek éreztem a napot...
Fél órás porszívózás tisztogatás után, "lemaszkoltam" a tető szélét, hogy ne menjen máshová a cucc. 10m2-re írja elegendőnek a doboz, de háromszor is befújtam, elhasználtam vagy kétharmadát. Mind a három alkalommal a vászon beszívta mint a szivacs a cuccot. Lehet, hogy holnap befújom még egyszer.
Aztán megjelent a garázsban az első légy, ha már a spré a kezemben volt gyorsan leimpregnáltam azt is. Eredmény az utolsó képen. :-))
Először visszatettem a bal hátsó kereket, elvileg kész. Közben sikerült eltörnöm az "akciós" készlet hosszabbító szárát, nem bírta a 100Nm-t.
Nekiálltam a motortér kapcsolónak, mert állandóan jelzett. Nem egyszerű hozzáférni, ki kell szedni a lámpát. Kicsit megjárattam a mikrokapcsolót, talán jó lesz. Minden esetre derék ablakmosó tartályt szereltek a Pókba! 5 liter biztos megvan. :-)
Kiszedtem az eredeti szőnyeget és a német mentőcsomagot. Előbbi megy a kukába, a második relikvia lesz.
Megpróbáltam feltölteni az akkut, de reménytelen a helyzet. Egyértelműen cellazárlatos. Új kell.
Végül összeállítottam az úti csomagot:
- elakadásjelző, ami szintén eredeti Alfás darab 98-ból, a tokon az egyes országok segélyhívő számával (egy részük már nem jó)
- szerszámok, csavarok, drót, miegymás
- izzók
- magyar segélydoboz
- kettő sárga mellény (az osztrákoknál meg olaszban kell - ha jól tudom)
Mindennek találtam egy stílusos piros táskát :-)
Szomorúan tapasztaltam a hidegebb napok beálltával, hogy az ülésfűtés feladta a harcot.. rövid gondolkodás után felhívtam a szakszervizt és kértem időpontot a javításra. Az első fékbetétek cseréje is aktuálissá vált, sőt, a téli gumik cseréjekor a srácok felhívták a figyelmemet arra, hogy a tárcsák is nagyon kopottak, cserére szorulnak. Így egy gyári fékbetét párral és egy Ate féktárcsa párral érkeztem reggel 8-kor a szervizbe. 11-kor engedtek el, de sajnos vissza kell mennem, mert kiderült, hogy az ülésfűtés alsó fűtőszála zárlatos (és nem repedt!). Megrendelték, amint meglesz, hívnak. A fényszóró magasságokat is átnézettem, mert kicsit felfelé világítottak. A szervizdíj nem volt eget verő (féktárcsa + fékbetét csere, ülés szétszedés, fényszórók magasságállítása = 12.800 Ft), de az új fűtőszál sajnos nem lesz olcsó mulatság.
Ma kalandos 400 km várt ránk. A határ előtt a benzinkúton tankolás közben hatalmas zápor kapott el minket. Vissza sem tudtunk szállni, várni kellett.
Naudersnél most a völgyben mentünk. A második képen a hegyoldalban van az a híd, ahol tavaly fényképezkedtünk.
Majd megmásztuk a Flüelapass-t a maga 2.383 méterével. Az idő nem volt túl jó, úgyhogy tovább mentünk.Svácban egy angol oldtimer konvoj jött szembe, egyik résztvevő kissé el is vétette a benzinkúton a bejáratot. Mi itt álltunk meg egy kis pihenőre.
A következő pihenő a Solisbrücke-nél volt, teljesen véletlenül álltunk meg megenni a szendvicseinket.
Majd a Via Mala következett. Csodás hely, kár hogy az időjárás itt sem volt kedves hozzánk, mint ahogy a St. Bernardino (2.066 m) hágón sem volt.
Az utolsó 96 km-es szakaszra a navigáció 3,5 órát jósolt. Nem lett igaza! Négy kellett. Ilyen hegyi szakaszt még sose láttam. Az út a hegyoldalba bevésve, terasz helyen híd hosszában, millió kanyar. Emlékezetes volt, mint ahogy az utolsó 10 km is a szálláshoz. Mint később kiderült 736 méter a szintkülönbség, 51 szerpentin és még legalább ennyi be nem látható kanyarral.
A szállás külön élménnyel szolgált. Mielőtt lementünk vacsorázni megkerestük az oldalukon az étlapot. Mivel olasz volt lefordítottuk a google-val. Természetesen teljesen érthetetlen lett, az sem derült ki, hogy milyen állatból készült az adott étel. Na mindegy, lementünk kajálni. Felvettünk két étlapot, de hoztak másik kettőt. Mivel magyar vendégek voltunk, ezért magyar nyelvűt, amit szintén google-val fordítottak nekünk. Jót nevettünk, majd rendeltünk találomra, azaz mégse, mert a sonka/sárgadinnye variációt felismertük az olasz nevéről is.
Ködöd, esős reggelre ébredtünk, de bízva az időjárásban elindultunk.
Hohenschwangau kastélyához érkezve az eső még mindig esik. A terepet felderítve a minél előbbi belépés mellett döntünk, talán közben az eső is eláll. 11:30-ra német idegenvezetéssel kaptunk jegyet. A kastély csodaszép, itt nőtt fel a kis királyfi, aki a másik kastélyt építtette. Bár tilos volt fényképezni, mégis sikerült elég sok képet készíteni, hogy a hangulatot fel lehessen idézni. A látogatás közben az eső is eláll, így gyalog az erdőn keresztül mehetünk vissza a kiindulási ponthoz. Ez után egy laza ebéd következett az egyik véletlenszerűen kiválasztott étteremben, majd megvettük az Adrinak a plüssbaglyot.
Neuschwanstein megtekintése helyett (jegyet a tömeg miatt úgysem kaptunk volna) megnéztük inkább a felette lévő Mária hidat. Busszal mentünk fel. A kilátást szavakkal nem lehet kifejezni, de a tömeget sem. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon ekkora súlyra gondolt-e a híd tervezője. A hídtól gyalog jöttünk le a kastélyig, ott kicsit körülnéztünk, majd a kiindulási pontig.
Miután kisétáltuk magunkat a kabriózás mellett döntöttünk, újra körbe mentük a tavat. Tegnap már a hajóról kinéztünk egy kis büfét a parton, most ki is próbáltuk. Kellemesen töltött nap után indultunk vissza a szállásra Ausztriába.
...avagy legalább a visszapillantó-tükör maradhat a helyén...
A mai délután igen meghitten telt... Felfedeztem, hogy hogyan lehet leszedni a hátsó ülések melletti függőleges burkolatokat. Mert erre szükség van, ahhoz, hogy ki tudjam venni a csomagtartó két oldalán lévő kárpitokat, amik pedig a torony csavarjához való hozzáférést akadályozzák... (Nem tudom, miért nem lehetett volna egy szerelőablakot tenni oda...) Az az Alfa mellett szól azonban, hogy még a tornyok tetejére is tettek egy vastag hangelnyelő sapkát. Prémium, na.
Vicces az ABS-szenzorok kábelével való játék is... Mert ugye a szenzorok ilyen idős korban már nem hajlandóak kijönni a jól megszokott helyükről (vagy max. több darabban). Így az első csatlakozót kell megkeresni és végig kifűzni a kábelét...
Szerencsére a csatlakozók nincsenek túl messze, a csomagtartó hátsó-belső pereméhez vannak rögzítve és könnyedén bonthatóak. Egy gumi átvezetőgyűrűn keresztül megy ki a kábel "a külvilágba". Ezt a dugót kell kinyomni, így már kihúzható a kábel.
Picit szerelőbarátabban is meg lehetett volna ezeket oldani. :(
Apró adalék, hogy az eLearnban csak egy mórickábra mutatja, hogy hogyan kell levenni a kárpitot. Alul szerintük egy csavar fogja, ami függőlegesen áll. Majdnem... egy patent fogja és vízszintesen van. Amúgy minden stimmel. (Az e felismerés során elhangzott szöveges kommentárt inkább nem részletezném. ;)
Ha már így in-medias-res belevágtam a dologba, az előzmények: Kellemetlen puffanást lehetett hallani jobb oldalról, ha áthajtottam egy csatornafedőn, stb. Olyan volt, mintha finoman egy kartondobozra csapott volna valaki teljes tenyérrel. Ígyhát megrendeltem az összes cuccot hátra: A 4 db keresztlengőkart, a 2 db hosszlengőkart és a hátsó végükre a 2 db szilentet. A Triscan márka mellett döntöttem, az Alfistin jókat olvastam az általuk gyártott csomagolt dolgokról. Az új stabrudak Lemförder-ek. (A gyári TRW-vel ellentétben, nem műanyag, hanem fémpálca. Bár előbbi is tökéletesen megfelelt. De nem úr aki nem herdál... :)
Sajnos a szóló szilentekről kiderült, hogy nem a hátsó agyba valóak, hanem max. a keresztlengőkarok újraszilentezésére jók. Már ha vki erre érez késztetést...
Kis kereséssel kiderítettem, hogy melyik fajta való bele. Az ePER tanulsága szerint az Alfa eleinte biztos nem számított rá, hogy ezt majd valaki ki akarja az agyból sajtolni... Merthogy egyáltalán nem mutatja külön alkatrészként. Mindenesetre a 164 hasonló helyen használt szilentje passzol ide is. (32,1mm átmérő és 32mm hüvelyhossz.)
(Típusszámok: Febi 33010, Ruville 985844) Piriéknek a Ruville-el voltak jó tapasztalataik.
Rizzo cartárs is talált egy passzoló szilentet, ennek UNIX-os cikkszáma:10502069.
Pirinek amúgy nagy köszönet a telefonos segítségért és a hasznos tanácsokért. (Sajnos bizonyos támadások miatt, már nincs itt az Amorén.)
Lengéscsillapító cserére amúgy nem számítottam (na jó... megfordult a fejemben). Helyesebben inkább reméltem, hogy nem kellenek €€€. Rugókat mindenesetre beszereztem, hátha kelleni fognak. (Lesjöfors gyártmány, Made in Sweden, katalógus itt). Kb. 30kg-nyi csomag már avatott szem számára észrevehető volt a kerékívnél. A szétszedés azonban megmutatta: A lengéscsillapítók 200ekm-nél TELJESEN tönkrementek. NULLA gáz volt már bennük. (Vagyis nulla nyomás...) Egy ujjal is vissza lehetett nyomni a rudat. Amúgy olasz gyártmány, de a gyártó nem tette rá a logóját.
Mivel már régebben sem számítottam a cseréjükre, már volt favorizált típus: A Bilstein B4 széria megfelelő darabjai. Ezek kb. a gyári gátlók karakterisztikáját nyújtják. Ami a jelek szerint meglehetősen kemény volt anno. :) Én az autómat nem ilyennek ismertem. Visszagondolva amerikai autós feelingje volt. :) Most kb. kő kemény és tovább javult - az amúgy is átlag feletti - kanyarsebesség. Természetesen most feljebb hordja az orrát a hátulját az autó, de csak minimálisan. Valószínüleg az új rugók és a lcs-k "nyomóhatása" együttesen okozza. Emiatt ma este (a tegnapi út és a mai munkanap miatt elég fáradtan) képes voltam autózni egyet. B)
Az egészben az a pláne, hogy az "alapos gyanú" miatt már nyáron elvittem az Autóklubhoz lcs.mérésre az autót... (Beregszász utcai állomás.) Szerintük mindegyik lcs. rendben volt. Lehet, hogy náluk csak a lcs.-k hiánya okozna tűrésen kívüli értéket?? Ennyit erről...
A porvédőkrő annyit írnék, hogy nálam a gyáriak belső átmérője valamivel nagyobb volt, mint a Bilstein lcs-k rúda. A gyári lcs-kon volt a tengelyen egy kiszélesedés, erre volt ráhúzva az összeszűkülő belső részük, így nem vándorolt fel-le. Mivel a Bilsteinek rúdján nincs kiszélesedés pár menet (jó minőségű) power tape-pel orvosoltam ezt. Persze lehet venni új, Bilstein porvédőket is, de a gyáriak minősége szemmel láthatólag jó, így - szerintem - nem kell feltétlenül ezeket is cserélni.
Tapasztalatok: Megtettem kb. 3-4ekm-t, így tudok írni már valamit. Kezdem a rosszal: megszűnt az amerikai autós, komfortos rugózás. Legtöbbször szépen kisimította a csekély, megmaradt csillapítás az útegyenetlenségeket. Most sokkal jobban kövei az autó az út hullámosságát, nem annyira komfortos, cserébe sportos. Szerintem ennél keményebb futómű egy hétköznapi autóba nem kell. Nagyon pontos az irányítás, nincs vándorlás hullámos úton. Pályán is be lehet állítani az ívet és mintha sínen húznák az autót. Régen, a hosszlengőkar és a lcs-csere előtt ez érezhetően nem így volt. (A keresztlengőkarok valószínűleg nem voltak még csereérettek, ezért nem hiszem, hogy azok okozták a változást.) Sajnos kivételesen nem volt a beszerelés előtt mód arra, hogy a speciális festékemmel lefessem a lcs-kat. Itt-ott már látszik is, hogy nem konzerválták agyon a gyárban őket. Később majd orvoslom ezt a hiányosságot.
A bonyolult és ettől kifinomult futómű a 156 egyik legnagyobb előnye.
