Blog
Termosztát csere után még mindig be-be jött az utastérbe hűrőfolyadék szag és a kiegyenlítő tartályból is fogyott a víz. Ekkorra már kiderült, hogy lyukas a hűtő. Ezt otthon én megcsináltam. Jó móka volt.😅
Cserélt dolgok:
Vízhűtő
Pár csavar
Hűtőfolyadék
Mivel a korábbi tervem nem működött, de a 3.0 igényli az olajhűtést, ezért vettem egy komplett szettet.
Az eredeti összetétele a 4. képen látható. Ezt nekem annyival módosítani kellett, hogy egy termosztátos MOCAL adapterről vezetem el az olajcsöveket. Mivel a gyári hőcserélő egy mélyedésben van, ezért az adapter alá kellett egy szendvics adapter is, viszont ide a hőjeladót is be tudom csavarozni.
Mivel a MOCAL angol cucc, ezért kellett venni még a csövekhez egy pár metrikus átalakítót is.
Alapból a szett a minőségéhez képest nagyon olcsónak számít szerintem, de így azért már elég húzós ára van.
Ahonnan vettem az egy webshop, de a srácoknak van Alsóörsön egy műhelye ahol építik a főként drift autókat, én ott vettem át. Többek között ott volt a Junkwagon BMW is, ami a Laptimeingban szerepelt nemrég. Állításuk szerint utoljára egy 280 lovas turbós Nissan S14be rakták be ezt a szettet és ott elég volt ez a hűtés. Remélhetőleg nálam is elég lesz. Megpróbálom a jobb oldali kerék elé rakni ahol a GTA-ban is van és egy csővel plusz levegőt rávezetni.
Kicseréltem a differenciálművet a korábban vásárolt Q2-re. A csapágyakat a sütőben melegítve, a Q2-t pedig a fagyasztóban lehűtve simán ment a dolog. Az egyik szimmeringet kellett csak cserélni mert a másik újszerűnek nézett ki. A gyári hézagoló gyűrű is elég lett hozzá, ebből nem kellett újat vágatni. A végén kapott még egy festést szintén a Hammerite smooth silverből. Majdnem egy egész dobozzal ráfújtam.
A képek...
Irány a Garda tó!
270 km - négy és fél óra kocsikázás volt a mai program.
Reggeli előtt a szállodából sikerült meglátnunk a legelőre menő tehéncsordát, eddig ilyet csak otthon láttam régebben a faluban.
Reggeli után a vámszabad területet határoló két hágót másztuk meg:
2.208 m - Passo d' Eira
2.291 m - Passo di Foscagno
Pihenésképp Bormióban felmentünk a 3.012 méter magas Bormio 3000 hegyre.
Innen kezdődött az út másik sarokpontja a Stelvio hágó. Pár nap híján 10 éve jártunk először itt, akkor a másik oldalról jöttünk. Valahol ott indult a hegyi kabriózással töltött nyaralások sora és a hágóvadászat. Visszagondolva sok szépet láthattunk, megérte.
Szóval a Stelvio előtt kis kitérőt tettünk a 2.501 méter magas Umbrailpass-ra, ami egyben a svájci határ is, de nem mentünk át.
Stelvio a maga 2.758 méterével egy gondot jelentett, rengetegen voltak, nem tudtam a táblával közös képet csinálni. Még a sílift is ment, síelők is voltak.
Újdonság volt hogy felmentünk a 2.800 méter magas "Tibet Hütte"-hoz, ami a nyilvántartásom szerint a negyedik legmagasabb autóval elérhető pont. A Stelvio a hetedik elérhető legmagasabb pont és a második legmagasabb hágó.
A túlsó oldalon lefelé megálltunk a 2.188 méter magasan fekvő Berghof Franzenshöhe hotelnél. A Stelvióra felvezető út festői hátteret adott az ebédhez.
Volt még egy megálló egy kávé erejéig betervezve, az 1.875 méter magas Ristorante Rocca Bianca. Itt nem volt parkoló, úgyhogy kimaradt.
Nem maradt ki a Forte Gomagoi - útzáró erőd a Stelvion.
Még 190 km várt ránk a következő szállásig: Hotel Campagnola - Malcesine
Itt egy kiadós vacsorával tettük fel a pontot a mai napra.
Motul olaj és szűrők cseréje
Km.: 176.000
Első nap több mint a felét megtettük az útnak, második napra kicsit több mint 700 km maradt. Még egy tankolás Karlsruhe környékén, feltételeztem Franciaországban drágább lesz a benzin (nem volt nagy különbség, Németország, Franciaország, Olaszország, bár régiónként vannak kisebb eltérések, nagyjából hasonló árban vannak, Szlovénia viszont lényegesen olcsóbb - lett volna. A legtöbb országban lehet 30-40 centet is spórolni ha nem az autópályán tankol az ember, Franciaországban azonban érdekes módon nincs akkora különbség a pályán lévő árak és a vidéki kutak között).
Tankolás után megint nem keveredünk fel az autópályára, de itt már nem lepett meg mert hallgattam a német közlekedési híreket és tudtuk, hogy dugó van a határon. Megint úgy jutottunk át Franciaországba hogy nemhogy határőrt de bódét sem láttunk. Kár volt ennyire készülni a határátlépésekre...
Colmar hamarabb jött mint az út fele, de egy olyan városka, amit akkor is érdemes útba ejteni ha 100km-es kitérőt kéne tenni. Az interneten fellelhető képeket nézve úgy éreztem azok biztos erősen photosoppolva vannak, de a színeken túl nem kellett sok mindent megváltoztatni, a városka tényleg úgy néz ki mintha valami mese díszlete lenne. Érdemes rászervezni az utazást ha az ember a környéken jár.
Mielőtt megérkezünk a barátainkhoz, keresztül megyünk Auxerre-en. Ahogy áthajtunk a városon látszik a városka gyönyörű katedrálisa és bár megint egész nap úton voltunk, nem bírom megállni, hogy ne álljunk meg körülnézni. A fiamnak ez már sok volt a jóból, de a lányok azonnal kaphatók voltak még egy sétára. Nem bántuk meg :)
A vírushelyzet miatt sokáig lebegtettük, de last minute elhatározással belevágtunk a Franciaországi körútba. Mielőtt elindul a 4. hullám, illetve a franciák és a németek elindulnak augusztusi nyaralásukra vissza is érünk.
Kicsit gondolkodtam, hogy a korábbi tapasztalatok alapján hogyan fogja bírni a család (két nagy gyerek van a családban és egy kicsi) a hátsó üléseken, de egy nem sokkal az utazás előtt kipattant ötlet tökéletes megoldásnak bizonyult. Bár a hosszabb utakra eddig a teljes méretű gyerekülést használtuk, a városi szaladgáláshoz már jó ideje csak ülésmagasítót. A mienket a barátaink keskenyebb verziójára cserélve és azt berakva középre mindenkinek kényelmessé vált az utazás, minden tekintetben elegendő helyet biztosított a Giulia 5 embernek is ebben a felállásban.
A csomagtartó problémát az 5 kabinbőrönd plusz a Thule síbox oldotta meg. A hatékony pakolást a nem elegáns de annál célravezetőbb módszer biztosította: kabinbőröndök be majd lehajtott üléstámlákkal megpakolni a bőröndök mögött fennmaradó helyet.
Gumikat a telipakolt súlyra fújva minden készen állt az indulásra.
Azért hogy ne üssem ki magam a sok vezetéssel és élvezni is tudjam a nyaralást ezért egy napra max 800-850 km-t terveztem így az oda és visszaúton is megaludtunk félúton. Illetve az ilyen napokra 300-500 km környékén kerestem valami látnivalót és egy nagyobb (1,5-2 órás) sétával, városnézéssel, ebéddel egybekötött megállót is beiktattam. Persze az is sokat számított hogy a feleségem is többször vállalt 150-200 km-t így már igazán nem volt túlságosan megterhelő az utazás.
Az első nap, a félutas megálló Salzburg volt, odafelé folyamatosan néztük hogy vajon be tudunk-e egyáltalán menni a belvárosba mert előző napokban a Salzach több környékbeli települést is elöntött, de szerencsére az utolsó két nap napsütése elég volt ahhoz hogy ne emelkedjen - sőt némileg csökkenjen is a vízszint. Salzburg most sem okozott csalódást, figyelni kellett az órát mert a városban sokkal több van mint amennyit egy 1,5-2 órás megálló lehetővé tesz.
Feltöltődve indultunk el, Waze bekapcsol de valahogy nem arra megyünk mint ahogy rémlett hogy legutoljára felmentünk az autópályára. Nem véletlen, mint ahogy később a saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla az autópálya a határ után is teljesen be volt állva így a Waze úgy döntött országúton jobb lesz nekünk. És ez mindjárt az első napra biztosított is egy felejthetetlen élményt. A navigáció Bad Reichenhallba vitt, úgy értünk át Németországba hogy először csak az tűnt fel hogy miért jár ennyi német rendszámos autó Ausztriában mikor kiderült hogy már átmentünk a határon. OK akkor az EU-s Covid igazolásokat el lehet pakolni.
Ekkor jött az igazi szájtátás, Bad Reichenhall után a 21-esen, majd a B305-ön mentünk tovább és ez az út olyan fantasztikus helyeken kanyargott, hogy nehéz volt megmondani mi volt nagyobb élmény, az hogy milyen fantasztikus a táj körülöttünk vagy az hogy az Alfa mennyire elemében érzi magát a szerpentineken megpakolva is.
Inzell után vissza az autópályára, az egész út alatt itt volt egyedül olyan érzésem hogy lehetne jobban tolni neki, a német autópályán a 140-150 közötti tempónál sokan elhúznak mellettünk, de a telipakolt autó, a tetőbox és amiatt hogy sok kilométer állt még előttünk ellenálltam a késztetésnek, hogy beletapossak a gázba... Mondjuk nehéz volt megállni. Este pihenő egy kis Gasthofban, az autópályától pár kilométerre fekvő faluban. Hangulatos vacsi a Gasthof udvarán, korai fekvés mert másnap is korán akartunk indulni. Lefekszek az ágyra mire hosszú ringatózás után megnyugszik az ágy. Hogy MIVAN? Vízágy? Ok, ebből én nem kérek, szerencsére a lányok viszont kapva kaptak a lehetőségen, ágycsere, és már lehet is húzni a lóbőrt.
Itt egy felvétel nem túl jól kiválasztott zenével a B305-ről, lenémítva valamit visszaad a hangulatból. Szerencsére amikor mi mentünk a töredéke volt az autók száma annak mint ami a videón látható...
Alfa Romeo Club Mo. találkozó a Balatonszemes - Rádpusztai Élmény és Gasztro birtok
Bő 250 km kabriózás, jó társaság, ismerősök, alfás esernyő...
Jó nap volt :-)
