Blog
Feldobta a hibakódot, hogy az ízzitógyertyák elértek az életük végére. Ma ki lettek cserélve.
Érdekes, hogy még gyári(!) fékbetét van az autóban, de ezeket már cserélni kellett.
Tönkrement a kuplung munkahenger. A kuplung tárcsa és a kettőstömegű még nem volt cserés, ezért maradt.
Elhagytuk a hotelt, tovább állunk. Maga a hotel jó volt, minden ami szem-száj ingere. Mint megtudtuk a tulaj kivételével senki sem osztrák. Rengeteg magyar, de volt német és brazil(!) is a személyzetben.
250 km és kb 4 órányi út várt ránk.
Holnapután érinteni fogunk egy vámszabad területet úgyhogy most csak 25 liter töltöttünk PHuBi tartályába.
Első pont a sorozatból ismert "Wilden Kaiser" fogadó és a hozzá tartozó falu. Szintén sokat forgattak itt a temetőben és a patikában. A patika valójában nem az csak a forgatásig kap táblát. A fogadó se fogadó valójában hanem egy magánház. A beltéri jeleneteket máshol forgatták. A "fogadóról" tudni kell hogy tavasszal májusfát állítottak a főtéren ami rádőlt, így azt hogy lehessen forgatni sürgősen helyre kellett állítani. Amikor ott voltunk már kész volt, épp az utolsó kerítéselemet vitték el az építkezésről. Nem vagyok nagy face posztoló, de a sorozat topikjába betettem a képet hogy most már "szabad" a fogadó. Utána percenkét csipogott a teló, több mint 200 lájk jött be pillanatok alatt :-)
Ittunk egy kávét is a faluban.
A doki rendelője lett volna a következő, de ott már tegnap voltuk, így csak egy kép erejéig mentünk arra. (4.kép)
Felmentünk a hegyi doktor háza felé amíg lehetett, az utolsó rész már lezárt terület.
745m Steinbacher Sattel jött, itt már jártunk korábban.
Most már tényleg a doki tanyája jött. Szervezett úttal lehet a legegyszerűbben felmenni. A traktor felvisz, elmondják a történetet és lehoznak.
Természetesen abból amit a filmben látunk nem sok minden igaz. Tipikus jelenet hogy kiülnek reggelizni a ház elé. Nos ezeket a jeleneteket délután 3 körül forgatják mert akkor süt oda a nap...
Amikor hátramennek a tehenészetbe az a bejáratig ez az épület, az ajtón belépve már egy másik tehenészetben forgatnak...
A pont az i betűn az volt hogy a népet szállító "traktor" gyártója épp filmet forgatott és a filmen többször én is látható vagyok (8.kép).
Kicsit kerültünk Németország felé pár hágó kedvéért:
- 683m Marblinger Höhe
- 840m Ursprungpaß
- 1.128m - Spitzingsattel
- 941m Achenpass
Visszatérve a színhelyekhez a filmből ismert kórház jött (Bezirkskrankenhaus Schwaz
Swarovskistraße 1-3, 6130 Schwaz), itt szokott mindig látványosan megállni a doki a mercivel és a mentő. A filmben itt is mindig vágás van mert a beltéri jeleneteket nem itt forgatják hanem valahol Elmau körül pár lerakott konténerben. Sajna a kórház elé nem lehet behajtani. (9.kép)
Hotel Bergland Obsteigben volt a mai nap végcélja. Itt kiélveztük a welness részleget és ettünk egy jót.
Ma vagyunk 37 éve házasok...
A téli garnitura már elöregedett ezért muszály volt beruházni újakra.Középkategóriában gondolkodtam mert sajnos ebben a méretben elég húzós áron adják az abroncsokat. 225/50 17.
Firestone gumira esett a választásom.
Az alufelniket házilag újítottam fel.Csiszoltam fényeztem,majd kapott még 2k lakkot.
Egész jól sikerült. A gumiszerelő srácok is elismerően nyilatkoztak róla.
A gumi felszerelve 198K Ft. a festékek lakkok csiszolópapír kb 15 ezer Ft volt.
ARC Trackday @alfaromeoclubmagyarorszag szervezésében a #kakucsring-en . Kiváló tapasztalatokra tettünk szert.
Látszik, hol van még szükség a fejlesztésekre. A legnagyobb feljesztést a sofőr igényli ;) Igyekszem! A 30 éves technika pedig állja a strapát, az idei feljesztések rendszerint jól működtek. Kb. 35 gyors, hűtő és médiás kamerázós körökkel együtt kb 45-öt kört tettem meg, transponderes időmérés -sajnos- nem volt, mobillal van pár race app amivel lehet mérni, ezeket rendszerint nem indítottam el. :/
Amikor indítottam jól látszott, hogy egy tapasztaltabb cimbim mikor ment az autómmal (életében először) egy laza 2 másodpercet tudott nekem adni 😆
Oda-vissza, plusz pályázás kb. 500km-es etap.
Sajnos benne van az emberekben , hogy haza is kéne jutni a verdával, szerintem ezt többek nevében is mondhatom , ezért nem lehet a végletekig feszíteni a húrt.
Az idényt lezártam, 2025-ben új beállításokkal vissza térek 🐍🍀 📸 : @flatfourphoto @nrmn2492 @csizikrolandphoto thanks guys.
Ma az anno kibontott műszerfal elcsomagolása volt napirenden.
Kincset találtam benne, pontosabban 2 biztosíték fedél tartó patentet.
Ilyen alkatrész gyárilag már régóta nem létezik. Sokan próbálják több-kevesebb sikerrel 3D nyomtatni (nekem beszereléskor elpattantak, most lemezanya van benne), bontott meg nem létező mert ezeket viszik először.
Magát a "csavar"-t lehet nyomtatni azzal nincs gond.
Szóval lett két gyárim, a télen berakom és teljes lesz az öröm :-)
A mai terv kb 45 km volt a környéken. A "Hegyi doktor újra rendel" sorozat környékét szerettük volna megismerni. A filmsorozatban a táj csodálatos, a mai nap után bátran kijelenthetem hogy a valóságban is.
Első célpontunk a 1520m magas Hartkaiser, az egyik részben volt itt egy esküvő. A Bergbahnen Wilder Kaiser-rel mentünk fel, de előtte tettünk egy kis kitérőt a rendelő felé. Holnap akartuk megnézni de itt van a falu (Elmau) szélén.
A hegytetőn néha elmentek a felhők és bámulhattuk a kilátást.
Miután lejöttünk meglátogattuk a rendelőt. Leparkoltunk a faluban és felgyalogoltunk. Az ok prózai: ma látogatható, holnap nem lesz az. (Jó volt reggel felgurulni.)
A rendelő elé ki volt állítva a doki életnagyságú figurája is. Mivel ő csak az örökölt zöld csillagos autóval jár gondoltam a nyakába akasztom az Alfa kulcsot. (7.kép)
Az 1650m magas Scheffau-Brandstadl felvonó jött. Fent ebédre megettünk egy itteni "disznótoros" tálat (Brettl jause). Az idő itt sem volt túl barátságos, de adódott lehetőség a körülnézésre.
Ezután St. Johann in Tirol jött. Hangulatos kis falu sok-sok látnivalóval és finom fagyival.
Öt után értünk vissza a szállodába ahol édes semmittevéssel és egy finom vacsorával telt az este.
A csapattal megejtettük az évzáró gurulást ami most 2 naposra lett tervezve 10.05-10.06. Szendehely kiindulási pont és Parád volt a búcsúzó helyszín onnan mindenki ment a maga útján. Szombaton szinte végig nyitott tetővel de vasárnap màr az eső miatt végig zárt térben utaztunk. Jó volt a hangulat mint mindig és a bátyóka is szépen teljesített. Megtett táv 500 km.
Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.
A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.
Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.
Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.
Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.
A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.
A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!
Lejárt a nyár közepén a műszaki érvényessége. Ma kapott egy újat. A LED-et kellett kiszednem, sima Hella H7 került bele, semmi más probléma nem volt az autóval.
