Blog
Először is, indítsd el ezt a számot és azután folytasd az olvasást.
Nekem a zene fontos hangulati elem. Érzelmek kifejezésére sokkal alkalmasabb, mint a szöveg, ezért megpróbálom így visszaadni az élményt. A zene, amit választottam egyik nagy kedvencem. Lehet rá azt is mondani, hogy lehúzós, szerintem inkább varázslatos. Vállalom vele a kockázatot, hogy nem olyan érzéseket hoz elő belőled, mint belőlem. Ez a bevezető pedig azért kellett, mert a szám hosszabb, mint az olvasási idő, így mire ezt elolvasod, és vársz egy kicsit a következő bekezdéssel, a zene is ott tart, ahol tartania kellene.
Születésemre nem emlékszem, célomat nem ismerem. Miattam vagy életben, de a halálodat is okozhatom. Már régóta létezem, sok helyen jártam. Építettem és pusztítottam is. Legtöbbször békésen rezgek az éterben a fényhullámok hátán, amíg a kiszámíthatatlan univerzum kiszámított erők karjaiba nem sodor.
Előbb a fény alacsony hullámzásba kezd, majd a hanghullám egyre erősebben lökdösni kezd. Történni fog valami. Hirtelen kék és sötétség. Kavargok, örvénylek, keveredek, már szédülök de az erő egyre csak szív magába. Egy sötéten csillogó kamrában találom magam. Az alja vészjóslóan távolodik, a vákuumot még több oxigén és szénhidrogén tölti be. Megáll, a rések halk morajlással bezáródnak. Néhány veterán és sok új molekula rezeg mellettem. A veteránok mintha vidámabban rezegnének. A kamra alja most felfelé indul el. Vad tánc kezdődik, mindenki intim közelségbe kerül egymással, mindenki néma a pattanásig feszült hangulatban. Izgatottan nézünk farkasszemet a legközelebbi molekulával. Még nincs vége? Újra fény, ez a jel! Micsoda fény ez, fentről lefelé, szisztematikus formában terjed, akit elér hangos ropogással egyesül. Több milliárd roppanás egy nagy egésszé áll össze, mígnem minden a visszájára fordul. A kamra egyre tágul, de ezt már mi okozzuk. Elemi erővel tágítjuk minden energiánkkal. Szó szerint. Ez hát az célom? A kiteljesedés és az energia amit adok, egy komplexebb szervezetet éltet? És annak a komplexebb szervezetnek az a célja, hogy elmossa a látóhatárt úgy hogy közben egy még bonyolultabb szervezetben kémiai reakciókat indítson el amiből borzongás, öröm, szerelem születik?
Mire kikeringtem magam egy sötét csövön, visszahűlve, két szénatom társammal, akikkel vélhetően egy darabig még együtt leszek, erre a következtetésre jutottunk. Őket kicsit sajnálom, mert ezen élmény megismétlésére az esélyük egyenlő a nullával. Nekem nincs más dolgom, mint elrezegni a legközelebbi fotoszintetizáló szervezethez és várni várni, hogy mikor jön újra a kék.
Azért írtam ezt, mert tegnap fordult velünk az év először.
Ma némi vasárnap is dolgozó gumis keresés után a Bibendum váltotta a szárnyas cipő márkát:)
Brigi remekül szalad az új pacskerekkel.
Ma végre megjöttek az új nyári gumik. Michelin Energy Saver fog felkerülni a hétvégén, abból is 195/60R15 88 V-s.
Érdekes olvasmány a xenonizzó témához. Alapos, de német nyelvű.
A lényeg:
Sok panasz érkezett a többek között a Német Közlekedési Hivatalba (KBA=Kraftfahrzeug Bundesamt), mert állítólag vakítanak a gyári (!!) xenonlámpák. Erre azt az indokot találták, hogy a fehérebb fény zavarja a sárga fényhez szokott vezetőket. Ezért 2008-ban előírták a xenon gyártóknak, hogy sárgább fényű izzókat gyártsanak. A szép az egészben az, hogy a cikkszámok NEM változtak. Sőt... a német prémiumgyártók azt tapasztalták, hogy a vevők csalódottak voltak, mikor rájöttek, hogy a xenonnal rendelt autók már nem is fehéren, hanem sárgás fénnyel világítanak. Kellett tehát tenni valamit. Az elsőszerelésű izzók tehát továbbra is fehér fényűek, az utánrendelt (azonos cikkszámú) izzók pedig sárgásabbak.
Fantasztikus. Sikerült nappali fényt kibocsátó izzókat gyártani, de pár hülye javaslatára mégis inkább visszatáncolunk.
Az írásban kitérnek az elérhető áron beszerezhető termékekre is, aminek a nagy része hamisítvány. Ajánlanak is egy 100%-osan megbízható német forrást... Egy pár 120-200€ körül van. Húzós.
Színösszehasonlítást is közölnek. A pár európai xenon-izzó gyártó által kínált kevésbbé sárgás fényű alternatívák 2008-tól kezdve nem E-jelesek.
Itt tartunk...
8 év és több mint 110 ezer kilométer. Ezalatt ki tudja, hogy mennyi kátyú, úthiba és egyéb akadály, amit ki kellett bírnia a futóműnek. A gyári beépítésű alsó lengőkarokban látványosa kotyogtak a gömbfejek, a felső lengőkarok (az egyik még gyári, a másik 2006-os) szilentjei pedig érezhetően elengedték magukat, némi szabad játékot hagyva a kerekeknek.
Az autó vezethetősége most olyan lett, hogy ugyanúgy vezetek mint eddig, érzetre ugyanannyival megyek, a valóságban azonban 20%-al nagyobb tempót diktálok, pl 90 helyett 110 km/h. Egyszóval sokkal élvezetesebb így a vezetés. Olyan, mintha sínen húznák az autót. És mellette eltűntek a hangok is a fejemből. :-)
km 110370
Helyére rögzítettem, így talán nem zörög annyira a műszerfali fa díszbetét.
Erről a fának látszó csíkról teljességgel meg voltam győződve, hogy műanyag. Műanyag, ami az általam valaha látott legszebb műanyagfa. De leszedtem, és valamiféle gőzölt fa rengeteg lakkal, amitől továbbra is a legszebb műanyagfának látszik. Na jó, kicsi preztispirospontot azért adok neki.
Jelen helyzet azt mutatja
Az ajtókilincseim ott balra
Erősen össze vannak baszva
A szar kilincsek balladája
A vezető ajtaján sajna
Az ajtó kívülről szinte zárva
Erőltetve nyitni hagyja
A szar kilincsek balladája
Eggyel mögötte katasztrófa
Nemrégen a belső még nyitotta
Jelenleg próbáltam de sehonnan
A szar kilincsek balladája
De van itt még katasztrófa
Innen ered a központi zár hiba
Így az összeset most csak kulcs nyitja
A szar kilincsek balladája
Visszakötöttem az elektromos ablakok kapcsolóit, most vezető oldalról is működik újra az anyósoldali. Megmókoltam a tükröket is, ezek is működnek.
Bekerült a négy csodaszép ajtókárpit, a hiányzó bolhákat pótoltam, ugyanígy a C oszlopon is, némileg csökkent a zörgés odabent.
Megkapta a Selenia 10W40 20K-t, halál pontos 294100 km óraállásnál. Az olajnyomás a műszerfali kijelző szerint továbbra is irreálisnak tűnik.