Blog
(1231) az éves alfissimo adag képekben
Picit elvagyok maradva a blogírással, de most pótolom a dolgot:) Az egész úgy kezdődött, h befizettem a biztosítást, majd kényelmesen autózgattam egy darabig. Amikor is enyhe koppanásra lettem figyelmes, ami jobbra kanyarodáskor jelentkezett, pár nap és némi távolság múlva recsegéssel jelezte a jobbos féltengely, h ő bizony itt föl fogja adni (kell nekem sokat mászkálni a kocsival b+, h kopjon?!...:D). Na bumm neki, féltengelyesek lettünk, nembaj, van tartalék, majd berakjuk. De mikor? Mivel időtényező terén enyhe hiányosságokkal küzdöttem, egyik este úgy döntöttem, h nekiállok, másnap is kell az autó alapon:). Persze meló után (9kor már hazajöttem...) állok neki, nehogymá reggel keljek 4kor:) 10kor sikerült nekiállni, másfél óra, hat szakadt gumikesztyű, két könyékig fekete kézzel később már kész is volt. Ha már szét volt szedve, egyúttal kicseréltem a fékbetéteket is, 3 mm kopóréteg volt a régieken. (egyébként tiszta "pazarlás" volt, máskor vasig sikerült lekoptatniXD (ez meg rossz vicc volt...:)) Na itt álltam meg egy 0órás cigire:D Nekiálltam még ezután kevés bontással vízpumpát cserélni, mert vminek elöl csapágyhangja volt. Persze Murphy él és virul, ő sem szokott korán lefeküdni, ezért természetesen a generátor volt csapágyas:) Beletrafáltál, Józsi, legalább fasza új a vízpumpád is:) (itt jegyezném meg, h a régi az ütközésnél kaphatott, mert elkezdett beállni de volt itthon, amit elbontottam, ahhoz adták:) Az egésznek a vége, egy elgedett hanjalikettes vigyor és egy túlélt másnap lett:D A generátor megmaradt holnapra:D
Ezen kívül szereztem még pár cuccot, ami beépítésre vár, a kormány alatt szar a fehér gyűrű (amiből kijön a légzsák és a duda kábele), köszi Sanyi146!!:D, az önindító "néha" vacakol, az is holnap cserélve lesz, meg ami még eszembe jut és idő lesz rá:)
Végre sikerült időt szakítani a belső rendbetételére. Lényegében teljesen kipakoltuk az autó belsejét. Egyrészt a padlókárpit lett teljesen kipucolva, és az ülések is végre rendbe lettek téve. A vezető ülés bal combtámaszában már a szivacs kissé oszlásnak indult. Szerencsére lehetett külön rendelni, így új szivacsbetét került bele.
Ezen kívül pótoltuk a hiányzó patentokat, az ajtózárakat, és az ablakmozgató mechanikát is rendbe tettük.
A művelet végén kapott a sárga még egy új 2.0 T. SPARK feliratot, amivel az emblémacsere végéhez is értünk.
Közel 2 hónap kellett mire olyan lett a Spider mintha új lenne, és olyan amilyennek elképzeltük.
Az összes gumi tömítés cseréje, klíma hütő csere (a csatlakozásnál elfáradt az előző), tisztítás, töltés. Tanulság: ebbe se kezdjünk bele úgy, hogy ááá tuti, hogy csak egy 20-as lesz, mert csak tölti kell. Cserébe viszont jéghideg a klíma.
236 ezer körül úgy néz ki az autó megérett a futómű rendbetételre. Keszthelyen kikapták alóla a komplett cuccot és mindenből felújítottat, szilentekből pedig teljesen újat kapott. Az első féktárcsa és megköszönte a közreműködést illetve mielőtt még bemondta volna az unalmast úgy döntöttem, hogy lecseréltetem új Brembókra és Ferodo betétekre. A különbség zongorázható minden tekintetben, kanyarstabilitás eszméletlen, nem bólogat az autó és nem mászik el sehol a hátulja sem.
Eladtam az autót, két hét múlva az új tulaj behorpasztotta az oldalát, b oszloppal, ajtóval úgy 30 cm-t ment beljebb. "Szerencsés" törés, a futóművek nem sérültek, a kaszni nem lett kifli. Visszavásároltam, most a feltámasztás, újraépítés zajlik....
Ideje volt picit megtörni a szürke hétköznapokat. A főnököm dicshimnuszokat zengett az egyik hazai hotelről, így elhatároztuk, hogy mi is kipróbáljuk pár nap erejéig. Május 11-én indultunk el, a 156 szokás szerint megtelt, egy kis táskában a kettőnk cuccai, 2 nagy táskában és 3 kicsiben a Matyi cuccai. Meg a kocsi. Meg a kismotor, mert anélkül nem volt hajlandó velünk jönni :)
Nyitráig sima volt az út, lassan bandukoltunk és vártuk, mikor alszik el a kicsi. Nyitra után kezdődött a rémálom, a dombos úton elég egy spórolós autóbusz (= 40 km/h fel a dombra, hogy este el tudja adni a szomszédoknak a megspórolt gázolajat), és fél Szlovákia dugóban áll. Nagyban folyik az építkezés, egyszer talán autópálya lesz itt, most viszont egy rakás 40-es tábla és tolongás. Kb. 10 km döcögés után kigondoltam, hogy legalább az előttem kószáló bűzbombát megelőzöm. Visszahárom padlógáz - abban a pillantban szemből rámröhög a fehér radaros Fabia. Ilyen nincs, egy órája megyek a szabályok szerint, erre az első előzésnél célfotó. Nézem az órát - kerek 120 km/h. Ez olyan 150 euró. Döcögök lassan, csak a kigyorsításoknál lépek oda, nehogy kormos legyen a rendszer, de valahogy nem jön a rendőr. Már kezdek megnyugodni, mikor szirénával utolér - miért ne, ha felébresztheti a gyereket. Fiatal srác és fiatal csajszi, lihegnek, hogy 30 km-t üldöztek, és nem bírtak utolérni. Nézek rájuk... A célfotó ott virít a monitoron, egész jó kép, kár, hogy nem akarják kinyomtatni. Magyarázom a bizonyítványom, de hiába - nem hajlandóak visszatekerni a videót és a képen mind a 4 kerék a saját sávomban van, így nem ismerik el, hogy előztem. De mindegy is, mert az összeg, amit mondanak nagyon megfelel és inkább fizetek. Matyi alszik. Minden jó, ha a vége jó. Még 300 méter volt a letérőig, azután már nem kergettek volna, hanem feljelentenek.
Selmecbánya a célunk egy jó kis ebédre, annál nagyobb a csalódásunk. A TV-s show-ból ismert, két csillagot kapott étterem steak-je ehetetlen, a helyi specialitást pedig visszaküldjük, meg a húst vasfűrésszel kell vágni, a krumplis tészta meg szénné van égetve. Marad a juhtúrós galuska, ami az olcsó szalonna miatt méreg sós, de legalább ehető. Becsületükre legyen mondva a visszaküldött kaját nem számlázták ki, de húsz eurós ebédtől picit más szájízzel szeretnék távozni.
A kedvem nem csak ettől volt rossz, a selmeci szerpentinen újra megszólaltak a felső lengőkarok és hallhatóan kopog a stabrúd is. Pedig már azt hittem, minden rendben van... A katasztrófák csúcsa a selmeci központban rendelt fagyi volt, amit életem legrosszabb fagyija címét fél másodperc alatt elnyerte.
Szerencsére ezzel a negatívumok elfogytak, a Sliac-Sielnica melletti Kaskady **** hotel már az első benyomásra meggyőzött, hogy remek választás volt. A nap csúcsa a vacsora volt, Marek Karaka fiatal kora ellenére 2011 szlovák mesterszakácsa lett, amit a fantasztikus esti menüvel húzott alá. Csak ajánlani tudom, nálam az ország top 5 éttermében biztos ott van a Kaskady konyhája.
Bár a hotelt tulajdonosa erősen gyanús privatizációs machinációk által vásárolta szimbolikusan kis összegért, de annál nagyobb párt szponzorálással, amit itt letett az asztalra, igencsak feledteti a múltat. Bár hivatalosan 4 csillagos, szerintem semmi akadálya, hogy 5 csillagos hotelről beszéljünk, a szolgáltatások alapján megérdemlik. Egy olyan hely, amit fenntartások nélkül merek bárkinek ajánlani.
Három napig tartott, mire megtanítottam úszni a Matyit :) Szombaton Besztercebányára mentünk, ahol Pepo barátom esküvőjén vigyorogtunk egyet, majd az egész héten át tartó nyári melegtől búcsúztunk egy kiadós záporral. Mivel a Sliac egy eléggé aktív katonai reptér, naponta láttunk remek légibemutatókat, éjjel viszont szerencsére ők is aludtak.
Vasárnap egy lávakövön sült remek marhasteak búcsúztatott, a hazaút nedves, de problémamentes volt. Az egész kirándulás - az első pár órát elfeledve - 100 pontosra sikerült és remélem nemsokára újra visszalátogatunk Szlovákia szívébe.
Soha még egyik autómmal sem voltam kompresszió mérésen, így Pirinél meg is ejtettük. Gyanakodtam motorhibára és ezért esett erre a sor. Már rögtön startban beszakítottuk az egyik vékony gyertyát...idegeskedés, majd hosszas bütykölés után sikerült kihalászni a beszakadt szárat.
Végülis sikeresen megmértük a kompressziót. Meglepetésként ért, hogy mindegyik hengerben okés volt. Mivel egy idősebb mester végezte, így a műszer is régi, de ad grafikont :D célnak megfelel...
A felső piros vonal nem érvényes, mivel az nem sikerült, így az alsó az első henger.
Egy új gyertyaszett megrendelve, ha minden igaz napokon belül érkezik és meglehet ejteni a cserét is.
Ezt is megejtettem. Volt vele szenvedés nem kicsi. Utálom a patentokat.
