Blog
Végre nekiláttam kicserélni a klímakompresszort az R134-esre. Számítottam rá hogy nem lesz meg 2 nap alatt de külsö körülmények miatt egészen 5 napig húzódott. Persze ezt egybekötöttem a generátor szíjfeszítő cseréjével is.
Nos maga a kompresszornak a leszerelése sem lesz egyszerű ezt tudtam, és így is lett. A hely szűkössége miatt ( fölötte fekszik a generátor, előtte meg a hűtő) egy hosszú átmenő csavart vágni kellett máshogy nem lehetett kifűzni, de sebaj, úgyis rozsdamentesre cseréltem, és így tettem a görgő felfogató csavarjával is.
Miután len volt a régi kompresszor, mehetett fel az új, csakhogy elsőre nem látszódott hogy van köztük eltérés. Ez csak akkor kezdett feltűnni, mikor próbáltam a helyére tenni. Ahogy a képen látható le kellett köszörülni a kiálló kis fülecskéket, és ahol találkozik a generátorral, ott egy kis éket kellett belevágni hogy odaférjenek egymás alá-fölé.
Miután ez megvolt először megcsináltam az elektromos csatlakozók cseréjét, mivel azok is mások természetesen, majd elkezdtem bekötni a klímacsöveket, és már a másnapi nyomáspróbán gondolkodtam. Bekötöttem a csövet a hűtőbe, majd elkezdtem lehúzni a hollandereket a szárító szűrőn. Erről tudni kell hogy kis fika alumínium menetes része van, nagyon könnyű félre kapatni, főleg hogy a másik oldalon 14 éves hollanderek vannak a csöveken, szintén aluból, csak már az idő vasfoga által megrágva.
Az egyik hollandit sikerült szépen lehúzni, a második viszont nagyon nehezen ment, valószínű félre kapatódott pedig nagyon figyeltünk, úgyhogy mire teljesen megszorítottuk volna, már nagyon nehezen lehetett tekerni a meneten. Még kb. egy fordulat kellett volna mikor tőben eltört a cső a hollandi előtt.. erről ennyit, sok hűhó semmiért.
Mivel viszonylag ritkán járok ki a fővárosból és még ritkábban jutok el az országhatárig, ezért most nagy élmény volt hogy kiautózhattam 1 tele tankot az autóból egy út alkalmával. Az útvonal Keszthely-Sopron-Eisenstadt volt.
Hétfőn érkeztünk meg autópályán a Balaton partjára, Keszthelyre. Aztán szerdán átmentünk Sopronba, ahol bejártuk a környéket. Pénteken már indultunk is vissza, de már az 1-es főúton. Gondoltam, vicces lesz oda-vissza egy tankkal abszolválni a távot, de hazafele úgy lent volt a benzin mutató, hogy muszájnak éreztem megállni tankolni valahol még mielőtt elfogy az utolsó csepp is. Úgyhogy a herceghalmi MOL kúton belepancsoltam 59,09 liter 95-öst. A táv 810,2 km volt, így a fogyasztás 7,3 L lett. Már megint fogyasztott egy jót, sőt ezúttal rekordot döntött. Egyszer kipróbálom azt is, mennyit iszik ha beállok a sorba rendesen és nem fickándozok.:)
Jó volt a nyaralás, és számomra az utazás is nagyon hamar eltelt. Alfát vezetni akkora élmény. Utálok kiszállni belőle.:) Ez a reklám viszonylag jól adja vissza az érzést.
Ismerő rábeszélt, hogy cseréljünk kerekeket, mert úgy gondolta nekem az Alfán biztosan jobban állnak majd a gyári Alfa felnik mint neki a Fiaton... Igaza lehet :)))
Öt éve voltam utoljára a klub által szervezett augusztus 20-ai gyorsulási versenyen, mert mindig közbejött valami. Majdnem úgy volt, hogy erre sem jutok el, az utolsó pillanatban változott meg a helyzet, és sikerült részt venni rajta. Nem vagyok az a nagy gyorsulgatós, de a társaság, na meg az Alfák vonzanak. Ma sem gyorsultam, csak szemléltem az eseményeket.
Az a helyzet, hogy így pár év kihagyás után nekem ez most egy csalódás volt, de ez nem feltétlenül a szervezők hibája. A régi versenyeken sokkal nagyobb számban voltak résztvevők, és az a tömeg hiányzott nekem. Majdnem, hogy a réges-régi Vácon megtartott eseményen többen voltak... Ami ha jól emlékszem azért érdekes, mert emiatt kellett nagyobb területen megrendezhető helyre vinni ezt az eseményt...
Viszont a gyorsulás szemlélése mellett azért jutott idő pár fotó készítésére is, Ferko és George közreműködésével nagyon jó kis csoportképet is csináltunk.
A találkozó végeztével pedig elmentünk vacsorázni egyet. Mike ajánlott egy jó helyet Kalocsán, amit meglátogattunk, és bizony nagyon finomat ettünk. Ezúton is köszönjük az útmutatást! :-)
Ismét (4.) díszítve az autó. De nem a menyasszonyi autó lesz. Kétszer volt babás autó. :-) Szép autó szó, mi szó. Nem tudom, hogy látszik-e rajta, hogy 12 éves.
A kánikula miatt az előre tervezett 125ezres szervíz átcsúszott 126e -re. Nem baj.....
-Kavicsfelverődéssel vettem az autót, így eljött a szélvédőcsere ideje az M1 Szélvédő szervízben Tatán. Gyors, pontos munka volt, köszi érte.
- Első féktárcsa csere, mert igen elfogyott az anyag belőle, bár az őszi átvizsgáláson a Fiat szervízben a fékpadon még nagyon jó értékeket mutatott. A betéteket nemrég ferrodoloztattam, így azt most nem bántottam.
-Fűtésmotor csere, mert a rég beázott ebbe a nagy esőbe, zárlat-majd vége.... Hát nem egyszerű meló, köszi Tzoli155 a bontott mocit :)!!!!
-Vezérműszíj+ 2 db feszítőgörgő csere.... hát nem volt sima menet :)
- Szeptemberben még viszem vezérlésmódosító cserére Csörihez a Csörgő Autószervizbe (ez a reklám helye), ahol remélem már véget ér az idei szervíz.
Nemsokára végre kiköltözök Bécsből, bár nem messzire, kb. 5 km-re, egy kedves kis dunamenti faluba, Langenzersdorfba. (Kb. Abda-Győr táv)
Ez azonban egy csomó intéznivalót von maga után:
Az autót a bécsi ideiglenes lakcímem felmondásával ki kell vonnom a forgalomból, és le kell adnom a rendszámot. Ezután bejelentkezek Langenzensdorfba állandó lakcímre, majd az autót Korneuburgban (ide tartozunk mostantól) újra forgalomba kell helyeznem és új rendszámot is kapok, KO-sat, fehéret! :-) Ez a mutatvány 2x €172,- lesz.
A biztosításom is változni fog, ugyanis az eddigi kék rendszámomat nem minden biztosító biztosítja, hetene más társaság foglalkozik ezekkel. Az autóm bejelentésének hetében pont az UNIQA volt a soros, így alkalmazkodnom kellett a csillagászati tarifáihoz, CSAK a kötelező biztosításért €125,- fizetek HAVONTA!
Az átjelentéssel megszabadulok a kék rendszám átkától, és rögtönzött számításaim alapján (kész nyereség pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozni) az Allianznál mindez havi 76,72€ lesz. Így talán még egy cascon is elgondolkozom....
hamarosan újra fut a ménes
addig egy kis elrettentő kép a hajtókarról
Hümm. Lehet megmosolyogtató, amit most írok, de hat év dízel alfa tapasztalata vezeti most soraim, vagy mi :).
Ma akkumulátort cseréltem a gépben. Miért is érdekes ez?
Pár hónapja jelezgetett mindenféle hibát indításkor a gép (abs, filter, dbc, meg mittudoménmégmit; ráadásul ezeket is hol egyenként, hol csokorba szedve, hol így, hol úgy). Ezek a hibák nem éltek igazán, csak felvillantak indításkor, így pl. benneteket nem is fárasztottalak velük. Azért persze hívtam az előző tulajt, nézegettem neten a hibajelenségeket, szöszölgettem külföldi alfás oldalakon. Aztán egyszer csak az egyik kollégám benézett a motortérbe és valami isteni sugallattól vezérelve megmozgatta az akkumulátor hátsó, eldugott sarujának csatlakozását. Nos, lötyögött. Az aksit 220-ról korrektül feltöltöttük, a sarut meghúztuk: a felvillanó hibaüzenetek a múlt ködébe vesztek. Tán igazak sem voltak...
A ma reggeli indításkor - régi barátként - újra rámkacsintott egy abs és vmi system protect, meg kissé tovább is kellett nyomnom a gombot a szokásosnál. Hümm. Aztán kora délután már be sem indult a drága, csak nyösszentett egy végtelenül szomorkásat.
(Gyári) aksi ki, új aksi be: pöccre indul, és semmi dekadens hangvételű kósza üzenet.
A 159-esem most négy és fél éves.
A 156-os mjetem négy és fél évesen állt meg szülővárosom főterén, mert örökre elfogyott a gyári akksija.
Ezek után mondja valaki, hogy nem kiszámítható és következetes az olasz gépjárműgyártás:).
Hacsak egyikőtöknek segítettem most akár egyetlen problémája megoldásában, már nem éltem, azaz ööö..., nem írtam hiába. (Persze a hálátok tárgyiasulhat egy palack finom félszáraz fehér formájában is. Címem az oldalamon :P.)
5
872