Blog
A bejáratás alatt 2000 km-ig max 2500-ig volt pörgetve, és 100% városon kívüll, így 6,5 volt a fogyasztás. Most volt egy tisztán városi mérésem, szintén alig pörgetve, 12 liter!!!! 330 Ft-os benzinből, hm... Lassan eljön az ideje az olajcserének, úgyhogy még mindig nem tudom megnézetni, ráadásul néha bejelez az akksi lámpája is. Szóval nemhogy ritkulnának, inkább sűrűsödnek is a várható kiadások. Mikor lesz ennek vége? Szeretnék már egy nyugodt 1000 km-t legalább...
Sikerült vennem 10E-ért 15" lemezfelnit, arra kerültek a téligumik. Szerencsére jó lett minden mérete, a csavarok is jók lettek. Le akartam festeni pirosra, a good year feliratot meg fehérre (verdák stílus), de letettem róla, mert túl hivalkodó lett volna az autó teljesítményéhez képest. Ha jövőre össze tudok hozni egy chiptuningot, akkor lehet, hogy majd még megjátszom. Most fekete.
Újra van ködlámpám :) Vágattam bele üveget és szélvédőragasztóval beleragaszottam. jobb mint újkorában... :)
2007. október 27.
Végre itt a nap, amire vártam - nem kell munkába mennem és a szerviz is fogadni tud. Reggel 5-kor keltünk, felkészülődtünk és indultunk. Volna. Az autót ugyanis nem lehetett beindítani... Nem hittem a szememnek, hiszen tegnap simán beindítottam és kerültem egyet az autóval. Minden esetre Code card-ot nem kaptam az autóhoz, így azonnal meg kellett rendelnem a kártyát és nem maradt más, mint várni... Reméltem, hogy nem kell majd 3 hetet várni... A kártyát Bckk jóvoltából a Dunauto-ban rendeltem meg (www.dunauto.sk)
2007. november 3. reggel
Nagy jól alakul minden, egy hét kellett csak és a Dunauto jóvoltából megjött az Alfa Code kártya. Vagyik még érte kéne menni, de a kódot már tudom, így este újra Alfázok!!
2007. november 3. este
George jóvoltából megtudtam, hogyan kell "emergency start"-ot csinálni, lényegében ugyanaz, mint a 146 esetében volt.
1.
olvassuk el a Code kártyán lévő ötszámjegyű elektronikus kódot
2.
forditsuk a kulcsot MAR állásba
3.
nyomjuk le teljesen és tartsuk lent a gázpedált.
A befecskendezés jelzőfénye kb 8mp-re kigyullad, majd elalszik.
Ekkor engedjük el a gázpedált, és készüljünk fel a a lámpa villogásának a számolására.
4.
Ezután mikor a lámpa felvillanásainak száma megegyezik a CODE kártyán lévő számmal nyomjuk le teljesen a gázpedált amig a lámpa 4 mp-re kigyullad majd elalszik. Ekkor engedjük el a pedált.
5.
a lámpa újból elkezd villogni: amikor a felvillanások száma megegyezik a CODE kárytán lévő szám második számjegyével, nyomjuk le ismét és tartsuk nyomva a gázpedált az elöző pontokban leírtak szerint.
6.
ugyanígy járjunk el a CODE kártyán található számjegyek estében.
7.
Az utolsó számjegy bevitele után tartsuk lenyomva a gázpedált. A lámpa kigyullad, majd 4 mp múlva kialszik. Ekkor engedjük el a pedált.
8.
a lámpa gyors ( kb 4mp tartó ) villogással nyugtázza a kódszámok betáplálásának sikerét.
9.
ez esetben inditsuk el a motort MAR állásból AVV állásba anélkül, hogy a kulcsot STOP állásba tennénk!
Ha a lámpa égve marad forditsuk Stop állásba és az első lépéstől ismételjünk meg mindent.
A baj csak az, hogy a befecskendezés jelzőfénye egyáltalán nem gyullad fel :(((
2007. november 4. reggel
Senkinek nincs semmi ötlete. Az akkumulátor kiiktatása 20 percre nem segít. Az FPS nyomkálása nem segít. Az összes biztosíték kivétele - megvizsgálása nem segít. Minden rendben van, csak éppen a befecskendezés jelzőfénye nem akar felvillanni.
2007. november 4. este
Eszembe jut, hogy az autóban van egy Cobra márkájú elfelejtett riasztó. Elfelejtett, mivel nem kaptam hozzá távirányítót. Nosza, tüntessük el. Kiszereltem, érdekes módon immo funkciót nem találtam, mert egyetlen áramkört sem szakított meg, az összes csatlakozást megvizsgáltam. Egész éjjel az interneten lógtam riasztó kapcsolásokat kerestem, de semmi érdekeset nem találtam. Elméletileg bárhol lehet rejtett relé, ami a riasztóval kommunikál és titokban megszakít valami fontos áramkört. Ez itt úgy látszik zsákutca.
2007. november 8.
Mivel a Dunauto nem jelentkezett az autó elvonszolása ügyében, ingyenes húzatást keresek mindenhol, de nem nagy sikerrel. Végül eszembe jut, hogy az Allianz rábeszélt a Mondial Assistance szolgáltatásra, mely átkozottul profin működik, percre pontosan jöttek, felraktuk az autót és ingyen elvitték a márkaszervizbe. Végre találkozott a 146 és a 156 :) Kár, hogy egyik se működik...
2007. november 8. este 19.00
Bár a szervizfőnökkel megegyeztünk, hogy este megnézik az autót, rá se pillantottak, de nem is vártam mást.
2007. november 9. 12.00
Még mindig nem volt idejük, hívjak este.
2007. november 9. 18.00
Még mindig nem volt idejük, hívjak később.
2007. november 9. 21.00
Még mindig nem volt idejük, hívjak 22 körül.
2007. november 9. 22.00
Már dolgoznak a srácok, hívjak 22.30-kor
2007. november 9. 22.30
A számítógépet rákapcsolták az autóra és a számítógép azt állítja, hogy nincs ott semmilyen autó :) Se kép, se hang. Hívjak 12-én 14.00 körül, a villanyszerelő átböngészi a kábelezést, talán valami letestelt.
2007. november 12.
Megvan a gond, az Alfa code reléje halt meg.
2007. november 13.
Újra száguldunk! 1872,90 Sk volt a relé és a munkadíj. Már csak a rádió kódja maradt megoldatlan és el is felejthetem ezt a kellemetlen incidenst.
A '90-es évek elején élt Olaszországban egy fess fiatalember, nevezzük mondjuk Alessandronak. Öltözködése és stílusa minden bizonnyal kifogástalan volt. De - ahogy ez az életben már csak lenni szokott -, életszínvonalának fentartásához pénzre volt szüksége. Szülei tudták ezt, ezért középiskola után beiratták a Politecnico di Torino-ba, azon belül a Dipartimento di Elettronica szakra, "a mérnök az jó szakma!" felkiáltással. Alessandro barátunk az egyetemen se törődött sokat tanulmányaival, de mivel - mint az említettem - szimpatikus, megnyerő fiatalember volt, minden vizsgán átvergődte magát.
Diploma után hamarosan talált is magának állást: az Alfa Romeo elektromos tervezői részlegének egyik mérnöke lett. Munkája nem érdekelte különösebben, az autók formátervezésért viszont annál jobban rajongott - naná, hiszen az itt készülő modellek ihletője minden esetben egy-egy bájosabb asszisztensnő szép orcája, vagy csinos feneke volt.
Főnőkei elől is sikeresen titkolta hogy szinte semmit nem ért az elektronikához, viszont lelkedése annál jobban imponált nekik. Ezért hamarosan egy részleg élén találta magát: '92 körül ő lett az új GTV elektromos rendszerének felelős tervezője.
Alessandro persze nem törődött sokat a feladatával, sokkal szívesebben nézegette, ahogy az agyagszobrászok keze alatt lassan eléri végleges formáját a GTV. Néha be kellett számolnia a vezetőség előtt, hogyan is áll a részlege; persze a vezetők is gyakran szunyókáltak ezeken a megbeszéléseken, tehát soha nem bukott le.
Hát valahogy így történhetett, hogy a világ egyik legszexibb autója a világ egyik legösszebarmoltabb és legostobább elektromos rendszerével került piacra.
Alessandro. Barátom. Enged meg nekem, így tizenakárhány év távlatából.
Ajókurvaanyád.
Hála a remek magyr útnak! Az alig 4000km olajamat sikerült megitatni a szép magyar asztfaltal! Helyszín: Vidámvásár felől az alagút felé cinkotán :((((((((
A napok mostanában nem kimondott kabriónak való időjárást produkáltak, mégis csütörtökön, mikor elhoztam a következő tesztalanyunkat - Spider - kimondottan szép nap volt. Sál, sapka, de tető le, fűtés 28 fokon. Aznapra lemondtam a fontos éles munkákat, így elindultam Visegrád felé, hogy átautózzak a dombok között Szentendrére. Mikor rákanyarodtam az útra, gyönyörű táj fogadott - színes őszi erdő, jó minőségű út, izgalmasan kavargó avar.
És egy mohás, ufó-szikla a nyomvonalon...
Azért ufó, mert csak nyomokat találtam, hogy mire mehettem rá - nem tudom, hogy milyen formájú, mekkora, miért volt pont ott. De a pusztítás amit véghez vitt, az autóban, az sokkoló.
A képeken egy hosszában szétnyílt felnit láthattok, amiből két tenyérnyi darab hiányzik. valamint 2 defektes gumit, egy benyomódott küszöböt és egy megtört sárvédőburkot. Az út további részét tréllerrel tettük meg.
Szörnyen érzem magam. Más autóját (FAM tesztautó) leamortizálni, úgy hogy egy egész stábot hoztunk össze a hétvégi forgatáshoz, fotózáshoz, elég nyomasztó. Még akkor is, ha véletlen műve volt a baleset.
Így elnézést kéréssel tartozom felétek, amiért kimarad idén a Spider teszt. Továbbá a stáb többi tagjától, amiért keresztülhuztam a számítást. ..és nem utolsó sorban az autótól és tulajdonosától.
Kapott a kicsike egy első/felső toronymerevítőt. Egyenlőre sok különbséget nem érzek. Talán a kanyarokban kicsit jobb az úttartása. Na de majd folytatom a tesztelés tovább! :-)
Aki némi csalást vélt felfedezni a ventimigliai fotosorozatban annak igaza van! Hiszen a kristálytiszta vízű, óriáslaposköves fotó már a gyönyörű Garda tónál készült, ami a sós tenger íze után kész felüdülést, majdhogynem az édes otthon érzését keltette bennünk (Hajrá Balaton!!!). Azért, csak az édes víz az éltető...
A túránk kaland szakasza sjnos a végéhez közeledett hiszen a hátralévő napokat Bresciában töltöttük a zöld növényeket meglehetősen kedvelő barátaink társaságában. Ugyan itt sem unatkoztunk, de az időnk nagy részét pihenéssel töltöttük...és füst fújással! Többek között itt készült a GTV a GTV-ben című pályaművem ( ami szemmel láthatóan csak engem hozott tűzbe az egyik pirosnál...)és itt láttam először életembe kommunista rádió által szervezett fesztivált, ahol annyi növényi alapú afrodiziákumot kínáltak afro "kauferek", hogy km.-eken keresztül csak csóválni kellet a fejemet, hogy ne sózzanak rám kb: 1000 kg gyógyfüvet...! :) Hihetetlen ! ! !
Azért itt is van mit látni többek között a varázslatos hangulatú és klímájú Sirmione, ami mindíg lenyűgöz. Ahol isteni és bődületes a fagyi választék. Valamint aki szereti a rettegést és a gyomorszorító élményeket annak feltétlenül ajánlanám a "Blue Tornado" illetve a "Space Vertigo" nevű műintézményeket a Gardaland elnevezésű, varázslatos és hatalmas vidámparkban. Ezeken is készültek "action" fotók de azokat be kellene scanelnem, azonban nem szeretném, hogy valaki belehaljon a röhögésbe, ahogy vizet facsarok a biztonsági rudazatból miközben gondosan szorítom az altályi gyürűsizmaimat, nehogy foltos legyen a gatyám a fent említet "szórakoztató" építmények szolgáltatásait élvezvén! :-) Voltunk még rengeteg szép helyen, hála a barátainknak, de sajnos nem emlékszem... :- P ...hála Herkulesnek!
Sajnos a Bresciában töltött gyönyörű napok után, amit ezúton is köszönök minden vendéglátónknak, ( A sapka legyen Veletek mindíg :-) ! ! ! ) már nem maradt más hátra mint a hátra arc. Mármint húztuk a belünket haza. Az, hogy ennek mennyire örültünk talán a fotókon leolvasható a tekintetemen...
Egy gyönyörű nyaralással és feledhetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak a Menyasszonyommal és az Alfatársammal. Ezt már csak úgy lehetne űberelni, ha legközelebb néhány cartárssal kiegészülve fedezhetnénk fel a még felfedezésre váró tájakat a Gyönyörű ITÁLIÁBAN ! Remélem összehozzuk ! ! ! ! Hajrá ! ! !
