Blog
Mindkét útvonalon jártam már korábban, a Transzalpinán a Giuliámmal (még tesztautó korában), a Stelvión pedig egy Stelvio tesztautóval, Rákóczi Ferivel.
Ezekről készültek jó kis videók is, ha nem láttad volna őket, ide kigyűjtöttem:
AlfaFest + Transalpina videó (2019 június)
Stelvio goes to Stelvio - 1. rész , 2. rész, 3. rész (2017 június)
Ezeket az élményeket ismételtük meg idén a Giuliával, és hát ismét meg kellett állapítanom: ha jót akarsz autózni, a Transzalpinára mész.
A Transzalpinát júniusban sikerült meglátogatni, épp azon a héten, amikor a hágót megnyitották, így szinte alig voltak. Kevés motoros, és néhány autós járt azon a hétvégén a hágón, gyakorlatilag akadály nélkül tudtunk megjárni többször oda-vissza az útvonalat. Az aszfalt szinte végig tökéletes (egy-egy úthiba a tetején és az alsó szakaszokon is akad), ezen nem kell aggódni. Sok facebookos kommentben olvasom, hogy szarok az utak Romániában és Erdélyben, ezt szeretném megcáfolni, sajnos sokkal jobbak, mint összességében itthon. Nyugodtan el lehet indulni peres gumival is.
A Transzalpináról írtam már cikket is, így csak a lényeget foglalom össze: 2145 méter magasra vezet fel egy rendkívül jól autózható út, amely olyan, mintha egybefűzték volna a világ összes versenypályájának a kanyarjait. Csak itt néha jönnek szembe is... :) Ennek ellenére simán lehet tempósat autózni felfelé és lefelé is, nem áll minden sarkon rendőr és szinte nulla a forgalom.
Nem úgy, mint a Stelvión. Augusztusban Gyopival tettünk egy északolasz túrát, Velence, Milánó-Arese (Alfa múzeum) Comói-tó, Stelvio, Garda-tó, Verona és Trieszt érintésével. A Stelviót mindenképpen meg akartam mutatni Gyopinak, de összességében most csalódás volt. Ugyanis sikerült pont egy olyan napot kifogni (pedig csütörtök volt), amikor szinte megtelt a hágó. Rengeteg motoros, kerékpáros, és ugyanannyi autós kereste fel ezt a népszerű útvonalat. Szépnek szép volt, de nem jelentett autós élvezetet, max annyit, hogy elmondhattuk: felautóztunk a Stelvióra. Odalépni nem nagyon lehetett, mert csúcsforgalom volt. Szóval felmentünk (2757 méter), csináltunk pár fotót (útközben is), aztán menekültünk...
A Garda-tó felé utunk a Gavia-hágón át vezetett, amely viszont kárpótolt mindenért. Szépséges hegyek között vezet ez is, és a forgalom is minimális volt. Itt már lehetett egy jobbat autózni, de az itt vezető út sokkal keskenyebb, így azért ez sem egy száguldozós útvonal.
Aztán következett a Tonale-hágó, amely a Val di Sole völgyben vezet 1884 méter magasságban. A Garda-tó felöli része sok helyen több sávos, tempósat lehet autózni, de mivel sok síközpont és üdülőhely mellett vezet el, a forgalom sem kicsi.
A felsorolt útvonalak mindegyike gyönyörű és kihagyhatatlan, ha szeretsz autózni, keresd fel a Transzalpinát és a Stelviót is. Előbbin tényleg hatalmasat fogsz vezetni és élvezkedni, de a Stelvio is kihagyhatatlan, mert óriási élmény végigmenni a szerpentinen a gyönyörű tájat nézve. De ez a legtöbb esetben egy sétaautózás lesz. Amely ugyancsak élmény. Hiszen ezért szeretünk vezetni. Hogy eljussunk gyönyörű helyekre.
Kis statisztika. Az Erdély-Transzalpina túránk 2248 km-es volt, és 9,6-os átlagfogyasztással jártuk meg. Ebben azért voltak hatalmas örömautózások :)
Az olasz túránk 2393 km volt, és 8,2 literes átlagfogyasztást produkált az autó. Ebből is látszik, hogy errefelé kevesebb volt a padlógáz...
Mindig csak az utazgatás 😂
Egy ideje hidegen nehezen, később pedig már egyáltalán nem bírtam a váltót befeszegetni sebességbe. A diagnózis szerint a váltóolaj elvesztette a viszkozitását, emiatt van ez, úgyhogy kapott egy cserét. Elsőre megijedtem, mert másnap hidegen ugyanúgy nehéz volt sebességbe tenni, aztán mentem az autóval kb. 200 km-t és a következő hideg reggelen már teljesen jól működött. Úgyhogy csak át kellett járódnia a rendszernek.
Egy másik probléma is felütötte a fejét, miszerint eleinte csak néha néha, majd végleg nem volt hajlandó bekapcsolni a belső ventilátor, természetesen a legnagyobb melegek közepette. Ugye így klíma sincs... Első próbálkozásra cseréltünk egy ventit, motorral együtt, bontott-ra. Első blikkre jónak tűnt, majd másnap már ez se volt hajlandó működni. Ezután megindult a keresgélés a csatlakozóknál, és meg is lett a hiba, nem a motor közvetlen csatija, hanem amibe az vezet, egy nagy fehér csatlakozó-ba volt beleolvadva az olcsóbb fekete műanyag csati, és emiatt volt érintkezési probléma. Kapott kis farigcsálást, meg kontakt sprayt, és életre kelt. Úgy látszik nem mindenhol bírják a nagy melegeket a csatlakozók, pedig takargatom bőszen a műszerfalat, ha már csillaggarázs...
Km állás: 112.400
Egy kis visszatekintés: a tavalyi évben sem hajtottam túl sokat a kocsit, ezért csak kettő esemény érdemel említést. Rögtön az év második napján, -4,5 fokos reggelen sikerült letépnem a vezetőoldali kilincset. Egy-kis huzavona és némi félreértés után végül egy vatta új kilincs került fel (~40k), + egy későbbre megbeszélt olajcsere (20k). Minden ok, ezután tavasszal sikerült az első lökhárítót egy kicsit megnyomorgatni egy parkoló padkájával, műanyaghegesztés, Baján a Szegedi úton szerintem nagyon korrekt munkát végeztek, egyedül a balos indexet nem tették vissza rendesen (~40k), de ez rövidesen orvosolva lett.
Idén szakit váltottam, ugyanis az előzővel nem nagyon jutottunk egyről a kettőre, vagy ha igen, akkor is nagyon lassan mentek végbe nála a dolgok + az említett félreértések is ide vezettek.
A kocsi egyre nehézkesebben indult, hiába jeleztem a régi szakinak, nem történt ez irányba változás, valamint úgy nézett ki, hogy a következő időszakban többet kell majd használnom az autót.
Első körben új, komplett kipufogót, gyertyákat, ablakmosó motort kapott a vas, ezen kívül az indító motor is felújításon esett át. (171k)
A második körben az első lengőkarok, és a rádió (antenna) cseréje lett megejtve (57k)
A harmadik körben pedig az AC pumpa hibás része lett cserélve (25k). Hátra van még az ékszíj és a görgök esetleges cseréje, a tanksapka cseréje, mivel nem mindig zár le rendesen, valamint a lökhárítón a balos króm "díszléc (?)"-et elhagytam, tehát annak pótlása.
Váratlanul az ölembe hullott a szombat. Az autó jó, az időjárás is. Döntöttem, elmegyek, ki tudja mikor tehetem meg újra. Este gyorsan megtankoltam, beállítottam a keréknyomást, leellenőriztem a folyadékszinteket. Kint éjszakázott, hogy reggel ne kelljen a garázsozással húzni az időt. Villanyfénynél még egy gyors gyújtás ellenőrzés, tökéletes volt, nem ezért van a durrogás.
Még nem is pirkadt, mikor elindultam.
Reggel a balatoni szakasz kicsit nyirkos volt a köd miatt, de négyszer végigmentem rajta. Aggtelek-Perkupa-Ragály kört megtettem a szokott irányban, háromszor visszafelé.
Bükkbe úgy indultam, ha sokan lesznek visszafordulok, nem kellett.
Kecskemét előtt pont elkapott még egy zápor meg kis dugó volt a repülőnap miatt.
E napra esett a 29000. közös km.
Nagyot ment, lenyűgözött a futómű, csodálatos masina.
Kecskemét-Abony-Heves-Eger-Balaton-Borsodnádasd-Ózd-Serényháza-Aggtelek-Kánó-Ózd-Balaton-Felsőtárkány-Bükkszentkereszt-Eger-Heves-Abony-Kecskemét. 719km
Nem szerettem volna tovább halogatni. Így a biztos.
KM: 80.330
Megtörtént az olajcsere és klímatöltés.
Kilométeróra állás: 260850 km
3-2-1…200000 km
Mi lett volna,ha használom is!?
A hosszbordásszíj nálam még nem volt cserélve, nem lehetett látni semmit a szíjon, de most a szervíz közbe cserélte a szerelőm.
Cserélve lett még a jobb belső féltengely gumiharang, mert kiszakadt
